Tilk Katalin

Kíváncsiskodók

Burjánzó, buja bokrok.

Zárt kapu mögött vajon mi kucorog?

Kíváncsi kölykök bemennének,

Ám sövény, s lakat nem ereszt.

Pedig bent van még élet

Fehér alak kujtorog.

Keresi a régit, szépet,

A gyerekkort, a tavaszt.

 

Ősz van itt már sok-sok éve,

Hiába zöld még a fű,

Hiába süt a nap szépen,

Ha a lélek keserű.

-Nem köt ide minket semmi.- mondták neki rokonok.

Nem nyitnak rá kaput, szívet, ezért lett ő tetszhalott.

 

Hamarosan úgyis meghal,

Eltakarítják nyomát.

Elégetik vicket-vackát,

Eltüntetik nyomorát.

Úgyis ő volt a hibás.

 

Újjáéledhet a villa,

Végre senki sem gátolja, hogy élhesse életét.

Vevők jönnek, rendbe teszik, kilátni és belátni,

Az, hogy mi volt, mi nem, arra már senki sem kíváncsi.