Darócziné Sipos Ágnes

Változás

Messzire réved tekintetem, ahol az ég  és a víz kékje összeér,
Valóság ez vagy csak képzelem? Oly szép mint egy álomkép.
Most még csendes ,sima a víz, nyugalom pihen a tavon,
De  jő egy szellő hirtelen, s fodrozódik a Balaton.
Melegen árad szét arcomon, átjár és kacérkodik velem
Szembe fordulok vele, hogy ne lepje el libbenő hajam a szemem.
Miért is rejtenéd el előlem, ezt a csodás ringató képet?
Hogyha szemem oly ritkán lát ilyen szépséget!
De a szél dacol velem, most hátam mögül támad,
S már nem csendes, csak süvít, elfedve orcámat.
Megborzongok hirtelen, s mintha álomból ébrednék
Hol vagyok most? - kérdezem - Hová tűnt a tiszta ég?
Ahol egykor béke volt, most sötét fellegek gyűlnek,
Hideg szél váltja fel a szikrázó melegséget.
Elmerengek csendesen, hogy változik meg minden hirtelen,
Mint mikor azt hittem mindig itt lesz kit annyira szerettem!
S, mikor elragadta tőlem egy láthatatlan hatalom,
Nem maradt más csak üresség és mérhetetlen fájdalom.
Mégis most, hogy látom ahogy a hullámok a partot csapdossák,
Érzem, hogy lelkemben béke honol, s egyszer el jő majd a boldogság!
Hiszen az élet is olyan mint a hullámzó Balaton,
Egyszer fent, egyszer lent, változatos mozgalom.
S ez nem rossz dolog, mert sosem unalmas,
mindig lesz mitől az életünk pezsgő és izgalmas!
Tanulunk abból is, mikor az élet nem túl kegyes hozzánk,
Megerősít minket,s  álljuk majd a hullámzást!