Baracsi Ágota

Még mindig

Szó, mint robbanófejes golyó

robban

koppan

lobban

dobban,

sebet hasít, idegpályán fájdalom

lobban

roppan

koppan

dobban.

Szívemben egy légkalapács

dobban

roppan

koppan

lobban,

őrült szerelem légvára

roppan

koppan

dobban

lobban.

Már egy hete, de még mindig

fáj, fáj, fáj, s a bánat

hasító, mint jeges szélroham,

majd forró vad láva, tűzfolyam,

és mikor a veszteség öröme

 a szabadság bánatával vegyül,

hullámzó minden, akár a Balaton,

amíg a rossz szél el nem ül.