B. Adrienn

Hazafelé

Szántók közt kanyarog az út,

a kelő búza zöldje villan,

ki távol volt, az hazajut,

megnyugszom végül karjaidban.

 

Minden domb hullámként sodor,

vitorlás ring Balaton hátán,

végtelen, füstös kocsisor

börtönében szorongok árván.

 

Elmarad lassan Kenese,

szabadabban száguldok végre,

mámor, sebesség öröme,

püffedt vérhold kúszik az égre.

 

Lámpások parton lobbannak,

Fűzfő öble, tündér – Avalon,

hullámon szikrák robbannak,

mellettem futsz, fényes Balaton.

 

Füred, hol felmart utakon

araszolva érek ma célba,

az otthon fényével fogad,

és belehullok karjaidba.