Valkó Roland 

A Balaton

A Balaton déli partján,
mindig megbékél a lélek,
dédelgető öreg karján,
kőcsipkéi közt a kékben.

 

Millió hab kergetőzik,
a vizes bölcső ölében,
fehér hattyú felfestődik,
az idős tónak kezére.

 

Száradó szívemet széles,
sóhajával részegíti,
szememben a fakókéket,
újra-újra elmélyíti.

 

Langy szellőben hallom hangját,
halkan járó hullámzását,
megkondítva szent harangját,
mossa Tihany visszhangzását.

 

Felhők reá leomolnak,
úgy alussza éber álmát,
feltörekvő Badacsonynak,
megvetette rég az ágyát.

 

Rég-új mesék büszkén áznak,
tükrében csillan a remény,
legnagyobb könnye hazánknak,
ős Európa közepén.

 

2014. május 23.