Lovrics Rebeka

Ó, Pelso!


Kérlek, engedd, hogy talpam hozzád érjen,
és közben lelkem az égnek zenéljen!          
Ígérem, vigyázni fogok selymes felszínedre,
nem taposok ringva dobogó szívedre!           

Csak add meg, hogy érezzelek magamon,
cirógató víz-kezed epekedő lábamon!           
Nézd, leveszem a strandpapucsom,             
hogy porszem csillogásodon ne tompítson.   

Csakis miattad van rajtam ezüst bikini,            
melynek szövetét tudod tükörnek használni.
Ha belenézel, látod kékséged fodrozódását,   
kacér gyöngycsepp-szemed hódító báját.                

Örülök, hogy kinyújtottad kristálytiszta karod,
aminek lágy hab-ujjait a csípőmre csapod.
Köszönöm gyémántgyűrűd, melyet nekem fontál,
mert vele combjaimra kör-csókot nyomtál.          

Most lazulj el, és engedd, hogy megérintselek,         
két markommal arcomhoz vigyelek!                          
Hűs, bársonyos frissességed lecsurgott róla,           
miközben leste magát az ezüstnagyítóba'.         

Figyeld, még a nap is neked tündököl,               
nézvén, gyengéd mozgásod miként fröcsköl.       
Gyere, bújj sugárzó ragyogással hozzám,                      
és a hajamról csúszdázz a hátamon át!               

Édes a játék, amit ketten cselekszünk,                 
elandalít bódító, nádillatú nedűd.                          
Most szorosabban simulok kiterjedésedhez,           
és élvezettel merülök langyos testedhez.                

Kérlek, emelj fel és fektess fenséges hátadra,
a naplementéig te vigyázz nyugalmamra!
Énekelj nekem csobogó dallamot,               
amit hullámágyadon pihegve hallgatok.   

 

Érd, 2014. 04. 25.