Kovács Barbara

Hullámzó akár a Balaton…

Szeszélyek, és kedélyek.
Mely mint a Balaton kék vize
hullámoznak át az életen.

Tegnap még levendulás kekszet kért
ma már rá sem bír nézni.
S haragosan megjegyzi:
Már nem divat
Inkább szőlőre vágyom!

S mint egy örült,
szaladnak a borászhoz,
akad-e ? van-e még
szőlő az indákon?
De a borász csak a fejét ingatja.
Szőlőm az nincsen,
de a levét bárki megihatja!

Rohannak az úrnőhöz,
eme furcsa hírrel.
Szőlőlé? Fényes nappal?
Ugyan kérlek.
Hozzátok ide mindet!

Az orvos szerint egy pohárral
így egészséges!

Finomkodva szóltam ugyan,
S felkapta mint a szellő
az aprócska könnyű felhőt.
Ne reménykedj, töltsd tele a kádat vele.
S hozz még két pohárral belőle.

Íme a kád már színültig tele,
hullámzik a vízben gyönge teste,
mint a Balaton azon a tavaszi bálon
mikor megpillantottam
kéklő tekintetét
a moló szélén.

S azóta is csak egyre forog.
Szívem, s gyomrom hullámzik
hacsak rá gondolok.
A villában hol most élünk
angyalok fújják a kürtöt
és a Balaton édes íze
érződik a számban
S én lassan újra megnyugodom.