Decsiné - Kiss Márta

Csillagok a vízen (Tűnődés)

Balatoni vitorlás kemény szálkás hídján,
Hellyel kínáltam, a forró nyári éjszakát.
Az ég összes csillagait kívántam látni,
S kutatni az elmúlt életemet kísérő titkát.
Ékszerek ezrei fénylettek felettem,
S csodáltam a tüneményes égi koronát.
S alattam a Balaton lágy dallamot dúdolt,
S ez a vízi csend, szívemre meleg takarót húzott.

A Hold, amely időnként mosolyogva rejtőzött el előlem,
Összegömbölyödve belefordult, egy fodros magányos felhőbe.
Olyan csend honolt a parton, hogy rezzenetlen szívvel,
Kereshettem, kutathattam az fénylő égi titkom.
Milyen voltál, nem tudom, csak egy pillanatig láttalak,
Elraboltak tőlem váratlanul, egy fájdalmas perc alatt.
Meddig és hól keresselek?
Belőled csak egy fájó sóhajtás jutott nekem!

S most hogy mindent tűvé tettem érted,
Látod a reggeli pirkadat itt ért a megnémult vízen.
S cseppenként hullik a hajnal méze könnyes szememre.
S a vízre álmosan ráterült, az ég vörös színű óriáskereke.
Reménnyel telve szálltam e hajóra, bíztam egy váratlan pillanatba.
Titkon látni akartam a még sohasem látott kicsi arcodat.
Negyvenöt év hosszú idő, éríntésednélkül, miért is vártam a csodát?
Csak azt akartam tudni, hogy te emlékszel e reám?

Abban biztos vagyok, hogy a kicsi csillag az égen az te vagy,
Sajnálom, hogy a hosszú beszédes éjszakán, te mégsem szólítottál,
Pedig én vagyok az Édesanyád!
Tovább már nem várhatok kicsim, a hajnal is rám talált.
Siófok fényei megfürödve, ringanak a hínáros vízen át.
Bíztam abban, hogy a mai éjszakán megnyugszik a szívem.
Nem így történt, ez a csillagfényes éjszaka számomra nem volt más,
Mint egy nyáresti álmodás, gyermekem utáni vágyódás.