Decsiné - Kiss Márta

Dallam és titok.  (Balaton)

Ígéretes dallamot hárfázott az őszi szél,
Megérintett, egy fuvallat, a verses beszéd.
Ezen a csillagtalan ködös hajnalon,
Bennem az emlékek tüze újra ég.
Éberen alvó álmaim alatt,
Az emlékek újra szárnyra kaptak,
Kissé fásult kihűlt szívemnek,
Új, friss lüktető érzést adtak.
A reménytelen tűz, most reménykedett,
S egy arasznyi fény, hozzám leereszkedett.
Bársonyosan megérintett, s mint apró gyöngyöt,
A hullámzó Balaton kavicsai közé, vetett.
Azóta a Balaton az ihletőm, a mindenem,
Ő adja a végtelen erőt, s a szép szót nekem.
Verseimben, ő az ismeretlen az idegen,
Ő a világos a sötét, s őt nézem, s kérdezem.
Ha a pillanatot keresem, ő segít nekem.
Ha ködös nyirkos hajnalt keresek,
Ő ott van mindig nekem.
Ha bíbor színű csendes hajnalra várok,
Csak ő hozzá kiáltok.
A Balaton csendje, ha túl beszédes,
Akkor őt a verseimben rejtem el.
Elfojtott titkomat, neki bármikor,
Nyugodtan elmondhatom