Horváth Gusztáv 

Őszvég

Hová lett sok szép madár,
Miért üres itt helyük,
Legtöbb Afrikában már,
Ott zengik most… énekük!
Itthon csak veréb ugrál,
Udvart, utcát takarít;
Út szélére varjú száll,
Keresgél még… valamit!
Veréb, varjú… furcsa kár,
De csak madár!... Kár, kár, kár!
Gyorsan elrepült a nyár!!!

Nem hallani dongókat,
Muzsikáló tücsköket,
Nem látni a pókokat,
Örök leselkedőket!
Védett helyen pincéznek,
Mind sebesen dolgoznak;
Enyhe telet remélnek,
Addig… talán álmodnak!
Minden élő kisbogár
Fészkében már!... Kár, kár, kár!
Gyorsan elrepült a nyár!!!

Kifakult a tarka rét,
Megsápadt minden virág;
Hideg eső mosta szét,
Színes virágok szirmát!
Elsárgult sok zöld levél,
Megroggyant a hetyke szár;
Letiporta hideg szél
És belepte deres sár!
A természet most kopár:
Lefagyott már!... Kár, kár, kár!
Gyorsan elrepült a nyár!!!

Erdők fái kopaszok,
Földön terül dús hajuk;
Levél nélkül… csupaszok
Nem hallani „sóhajuk”!
Egy pár fenyő s örökzöld
Büszkén feszít mellettük,
Ám alattuk tar a föld;
Nem takarja levelük!!!
A szél, … mint barbár hajcsár
Sikongva jár! … Kár, kár, kár!
Gyorsan elrepült a nyár!!!
Majd jön vagy száz fagyos nap,
Míg pihen a természet;
Melengetni kezd a Nap
S minden… újra feléled!
Madárdalra dal felel,
Fa hozza sok levelét;
Erdő… mező énekel,
Bogár kezdi életét!!
A fagyos tél csak határ,
Mert fagyban bár, … az új vár!
Víg tavasz… indulhat már!!!

Horváth Ágoston Gusztáv
            nyugdíjas