Farkas Dávid

Fenntről talán

Elveszett pillanatok születnek újjá bennem
Elveszett álmok, amik már rég kerestek engem
Én meg csak álltam, és vártam
Üldöztem azt, amit nem láthattam
A jövő örvény látomása
A jövő lelkem állomása
Ha megtekinteném, hazugság várna
Hiszen annyi minden van még hátra
Akár egy könnycsepp is megteheti
Hogy a lelkem tengerét feléleszti
Annyi minden fordulhat meg még
Ki láthatja, talán csak az ég
Aki fenntről mindent könnyebnek érez
Láthatja a hullámokat, ami lennt már egy egészet képez
Én meg csak innen lentről képzelhetem
De ami jön nem félhetem
Ha félek elsüllyedem
S akkor már soha nem élvezhetem
Életem minden apró pillanatát
A tengerem nyugtát, vagy gondját
Ez az igazi érzés, az őszinte gondolat
Várom, hogy mikor jön már egy fordulat
Így születnek bennem jobbnál jobb pillanatok
Így égnek bennem még azok a régi álmok