Farkas Dávid

Az idő

Az Idő, mint a tenger
Már belebotlottam egyszer  
A gondolatba mely nem hagy nyugodni
Muszáj voltam beleugrani
Elmerülök tiszta vizében
Súlytalan s gondtalan ígéretében
Majd minden jó lesz remélem
Idő, mint a tenger ha megélem
Telnek a napok, hónapok
De a titokról ígérem hallgatok
Hiszen az idő, mint a tenger
Úgyis megtudod majd egyszer
Szétnézek, és annyi mindent látok
Az idő tengerében, valamit mégsem találok
Hol a vége, vagy az eleje
Hol állok én, s ekkor támadt fel ereje
Szélcsendből jött,mely egy apró mozdulat
A titok amiről hallgatok, még mindíg csak egy gondolat
Itt az idő, de hol a tenger?
Hullámok hada, törik meg az embert
Ostrom ez, de a léleknek
Hagyom, hogy a testem is feléledjen
Kevés az idő eldönteni, mekkora a tenger
Becsüljük meg mert többek közt a felcser
Csak száll a széllel, s az idő szemével
Látni magunk, ahogy átölel kezével
Nyitott ajtó, gazdag kincs
Az Idő, mint a tenger..
Mindíg összeköt ez a bilincs