Fazekas Imre Pál

 Alkonyatkor

                      
 

a távoli hegyek fölött

      felhőbe suhan már a nap

      a Balaton még visszaneveti a fényt

 

merengő parti fák között

      a képzetek most játszanak

      akaratom veled eggyé tesz mert félt

 

mindez fájdalmas gyáva vágy

      a társtalan ül a parton

      és bús dalom

 

a csenden zizzen át halkan

     hogy érezd távol s járjon át

     ahogy leszáll itt az alkony