Violet C. Landers

Lángokba borult nyár
 

 

Forró nyári estén Anna-bált tartottak a Balaton környéki kisebb-nagyobb városokban, köztük balatonalmádiban is. Azon az estén nemcsak a levegő forrósodott fel, hanem a szívek is.
A villában számos meghívott vendég gyűlt össze Sári néni kérésére. Betegsége ellenére ő is szeretett volna aktív részese lenni az eseményeknek.
Számos vendég örömmel fogadta a bál ötletét, hiszen a környéken évtizedek óta alig akadt hasonló estély. Sokan kiöltöztek, köztük a Bárányosi-család. Lányukkal, amikor beléptek a villába egyszerre az összes férfi tekintete rá szegeződött. Világoskék estélyi ruhájában úgy nézett ki, mint egy királynő.
- Talán mégsem kellett volna Annát elhozni – bökte a lány apja oldalba feleségét.
- Bolondságokat beszélsz, nézd mindenki őt nézi – lelkendezett az anyja.
- Ott van Sári néni! - pillantotta meg Anna az idős asszonyt és elindult feléje.
Egy fiatalember pont ekkor ment el a csodaszép lány mellett két pezsgőspohárral és szinte egymásnak mentek.
- Nem tud vigyázni? - nézett a férfi a ruhájára, de szerencsére nem folyt rá egy csepp sem az isteni nedűből.
Anna meg sem hallotta a férfi kijelentését csak ment tovább. Sári néni egy karosszékben ült. Évek óta betegeskedett és mozogni már alig tudott. Azt viszont élvezte ha társaságban van, mert a múltat idézte fel benne.
- Szép jó estét, Sári néni! - üdvözölte Anna, lehajolt és két puszit nyomott a néni arcára. Látszott rajta, hogy idős kora ellenére valamikor ő volt az ilyen estélyek középpontjában. Nagyvilági nő volt mindig is, aki bejárta Európát és Amerikát is. - Hogy' tetszik lenni? - érdeklődött a lány.
- Köszönöm, ahogyan egyre többen lesznek, egyre jobban. Örülök, hogy eljöttetek. És hol van az udvarlód?
- A szüleimmel jöttem – nevetett Anna. - Nekem nincs udvarlóm.
- Nem jó – vágta rá az asszony. - Akkor ma éjszaka már úgy mész innen haza, hogy már lesz.
- Sári néni! - egyenesedett fel a lány. - Igaz, hogy sokan vannak itt, de egyenlőre nincs senki, aki tetszene.
- Még kiderült, édesem – mosolygott az asszony. - Én a második férjemet is egy hasonló estélyen ismertem meg. Boldogan éltünk évekig, aztán elváltunk, sőt meg is halt már. De azóta is ha rá gondolok, tudom, hogy szeretem. Akkor is szeretettem, amikor szétmentünk, ám a makacsságom megmérgezte a kapcsolatunkat.
- Annyira szeretem, amikor Sári néni mesél – nézett az asszonyra Anna és szemei ragyogtak a fényektől.
A zene hangosan szólt és a fülledt levegő lassan beúszott a zárt térbe. A bálteremben egyre többen kezdtek táncba. A zenekar egyik dallamról váltott a másikra.
- Menjünk ki az erkélyre, kérlek – szólalt meg az öregasszony. Anna riadtan pattant fel, mert nem tudta hirtelen hogyan tudna segíteni Sári néninek. Az idős asszony felállt és a lány megfogta a kezét, majd ketten a sok ember között kimentek a hűvös erkélyre. Onnan pedig a benti tömeget figyelték. - Látod ott azt a fiatalembert? - kérdezte az asszony.
- Sokan vannak, kire gondol? - állt Anna lábujjhegyre, hogy messzebbre lásson.
- Az a hosszabb hajú fiatalember, aki szmokingban van és éppen Zsuzsannával beszél.
- Őt nem ismerem – rázta Anna a fejét. - Biztosan jól ismerik egymást, már jó ideje beszélgetnek.
Sári a lányra nézett és tovább mosolygott.
- Odamennél hozzá? - érdeklődött a néni rejtélyesen.
- Én? Miért? - riadt meg Anna.
- Kérlek hívd ide, szeretnék tőle kérdezni valamit.
Anna mély levegőt vett, lassan kifújta, nagyot nyelt és elindult a fiatalember felé. Közben sűrűn elnézést kért, ahogyan haladt előre az emberek között. Pontosan a férfi háta mögött áll meg és jobb mutatóujjával óvatosan megbökte annak hátát. A fiatalember ekkor hátrapillantott, s meglátta Annát.
- Igen – szólalt meg.
- Sári néni kint van az erkélyen és kéri, hogy menjen ki hozzá. Szeretne az úrral beszélgetni – közölte Anna, mintha valami hivatalos közleményt tudatna.
- Akkor megyek – mondta a lánynak és kézcsók után máris elindult az erkély felé.
- Hát nem lovagias? – lelkendezett Zsuzsa, akivel a férfi táncolt. - Annyira szeretem.
Anna nem szerette ha efféle ömlengéssel beszélnek férfiak nőkről, vagy éppen nők férfiakról. Szóval inkább sarkon fordult és otthagyta. Készült, hogy a hosszú svédasztalról megkóstoljon valami finomságot, amikor egy idősebb férfi megragadta a karját. Anna szíve hevesebben megdobbant az ijedségtől. A férfi külseje eléggé ijesztő volt. Valamiért a fekete öltönyében és sötét szemeivel tökéletesen Drakulára emlékeztette a lányt. Bár Anna memóriája jó volt, még talán fekete köpenyt is látni vélt rajta.
- Igen – szólalt meg remegő hangon.
- Megmondaná Sárának, hogy forrón üdvözlöm.
- Szabad megtudnom, hogy Ön kicsoda?
- Sára tudni fogja, kérem, akkor mondja meg, hogy forrón üdvözlöm – azzal a férfi megfordult és olyan gyorsan köddé vált, mintha sosem lett volna ott.
A fiatalember közben az erkélyen Sári nénivel beszélt. Az asszony egész közel húzta magához és a fülébe súgott valamit. Anna látta ezt a jelenetet, majd tekintete elkalandozott, remélve, hogy az iménti férfit még megpillantja valahol. Aztán kezdte úgy érezni, hogy talán meg sem történt a jelenet. Újra elindult az erkély felé. A fiatalember és Sári néni vidáman pezsgőztek közben.
- Sári néni, képzelje egy férfi volt itt és kérte adjam át, hogy forrón üdvözli – adta át Anna az üzenetet.
- Forrón? - kérdezett vissza az asszony.
- Hát nem különös? A nevét nem is mondta – árulta el Anna.
- Mást nem mondott?
- Nem – rázta Anna a fejét.
- Akkor nem tudom, hogy ki lehet – tagadta az asszony, bár látszott, hogy ez a két szó felkavarta. - És hogyan nézett ki?
- Talpig feketében volt. Hogy őszinte legyek meg is ijedtem tőle.
A Sári néni mellett álló fiatalember újra belekortyolt a pezsgőjébe, miközben láthatóan nevetett Anna riadtságán.
Nem tudom ki lehetett – ejtette ki a száján Sári néni.
- Úgy hívta a nénit, hogy Sára.
- Azt mondta Sára? Valóban? - csillant fel az idős asszony tekintete. - Csak egy valaki hívott így. A második férjem, aki már nem él.
Sári néni felállt és izgatottan nézett körül. De már sehol sem látta az idős férfit. Keresgélte össze-vissza, mindhiába. Elindul vissza a terembe, intett Annának és a fiatalembernek, hogy maradjanak.
- Mit nevetett az előbb? - kérdezte Anna szemrehányóan.
- Annyira rémülten mondtad.
- Talán visszamehetne a hölgyhöz, akit magára hagyott! - fordult Anna szemközt a férfival.
- Akkor kegyed maradna magára.
- Velem foglalkozik? Kedves magától – mondta Anna kissé dühösen.
- Szeretne táncolni?
- Majd később, most túl meleg van.
- Hozzak valami frissítőt?
- Nem kell, köszönöm – próbálta lerázni a férfit.
- Rendben, akkor hozok – azzal a fiatalember távozott, miközben Sári néni nagy nehezen kiment Annához.
- Hogy tetszik neked Ádám?
- Kicsoda? - kérdi Anna meglepetten.
- Az a fiatalember, akivel eddig beszélgettél. Jávor Ádám. A híres színész unokaöccse. Szerinted hasonlít rá?
- Tényleg? Nem is tudtam – kezdett Anna más szemmel nézni a férfira, aki annak ellenére, hogy eddig közömbös volt neki kezdte érdekelni.
- Menj utána! Ne szalaszd el, mint én annak idején!
- Ugyan, egy nővel beszélgetett. Biztosan vele jött.
- Jó, akkor hagyd csak! - ült le Sári néni a padra.
Anna tekintete a tömeget figyelte és szemei Ádámot keresték. Fejében száguldottak a gondolatok. Miért keresi őt? Miért akarja, hogy itt legyen mellette? Hiszen inkább csak veszekedtek eddig. S talán még féltékeny is arra a másik nőre. Lépésről lépésre ment a táncparkett közepére, ahol olyan jelentéktelenül érezte magát. Ekkor valaki megkopogtatta a vállát. Anna megfordult és Jávor Ádám ott állt vele szembe.
- Az üdítő. Nem mondtad, hogy milyet akarsz, ezért limonádét hoztam.
- És Zsuzsanna?
- Ő egy távoli unokatestvérem és már nagyon régen nem beszéltünk.
Anna belekortyolt a hideg italba és az egyszerre lehűtötte testét és lelkét is.
- Táncolunk? - kérte fel a lányt, aki visszaadta az üres poharat.
- Szívesen – válaszolta.
Ádám az egyik pincérnek odaadta a poharakat, majd bekapcsolódtak a táncba. Szorosan átfogta a lány derekát, akinek kissé izzadt tenyere elárulta, hogy rettenetesen izgul.
- A te ruhád a legszebb ma este. A szemeid pedig szebben ragyognak, mint fent a csillagok.
- Mindenkinek ilyen szépeket mondasz? - kérdezte vissza megjátszva a dühöset, de mosolygott.
- Nem, csak egyedül neked – nyomott csókot a lány arcára, aki ezen nagyon meglepődött.
Sári néni közben egyre csak az említett férfit kereste, de sehol sem találta. Kezdte magát egyre rosszabbul érezni. Két másik asszony próbált segíteni neki. Hoztak neki egy pohár vizet és a gyógyszereit. Ő azonban nem kért mást, csak, hogy Annával és Ádámmal beszélhessen. A fiatalok odasiettek és kíváncsian várták, hogy mit akarhat az idős asszony.
- Mi az, Sári néni? - kérdezte Anna, miközben megfogta a néni kézfejét és simogatni kezdte.
- Ő volt az, a férjem volt – magyarázta.
- Ez csak valami félreértés lehet – próbálta Ádám megnyugtatni.
- Nem, teljesen biztos vagyok benne. Keressétek meg, szóljatok neki! Beszélnem kell vele!
A fiatalok felegyenesedtek és elindultak kézen fogva megkeresni a férfit. A táncparketten elszakadtak. Anna a terem jobb oldalán, Ádám a bal oldalon próbálta megtalálni a férfit, aki abszolút nem látott. A bejárati ajtóban állva szinte egyszerre pillantották meg. És két külön irányból siettek, hogy beszéljenek vele. Az idős férfi csak tétován állt, arca rezzenéstelen maradt akkor is, amikor Ádám megszólította.
- Sári néni szeretne Önnel beszélni! Kérte, hogy keressük meg magát! - lihegte.
- Nekünk már nincs miről beszélni – fejezte be. - Különben is, amiért jöttem már megvan. Nincs itt semmi dolgom ezen kívül.
- Mi? - avatkozott bele Anna.
- Mondtam, már megkaptam amiért jöttem. Viszontlátásra!
Odabent egy hölgyvendég sikolya szakította meg a zenekar játékát. Az emberek megálltak, ahol éppen voltak és nem tudták elképzelni, hogy mi történt. A tömeg lassan oszlódni kezdett. Anna és Ádám az ajtóban állt továbbra is, amikor egyszer csak megpillantották Sári nénit, aki behunyt szemekkel aludt kedvenc székében.
- Meghalt! - kiáltotta egy nő a tömegből.
Ádám és Anna összenéztek, majd a kert felé bámultak a férfi után. De már sehol sem látták.
- Ő volt az! És... elvitte Sári néni lelkét! - súgta Anna.
- Miből gondolod?
- Érzem – nézett a lány Ádámra.
- Talán ez volt a sorsuk. Annyira szerették egymást, hogy a férje nem bírta tovább nélküle. Nézd, mosolyog! - intett a férfi fejével Sári néni felé.
És valóban. Sári néni úgy halt meg, hogy ráncai kisimultak, arcára nyugodt boldogság ült ki és nem volt magányos. Ádám ekkor újra Annára nézett.
- Szerinted mi boldogok leszünk együtt?
- Mi? - kérdezte Anna megszeppenten. - Hogy kérdezhetsz ilyet? Nem is ismerlek.
- Az nem probléma, mert szeretlek és ha te is, akkor már más nem is kell.
- Nem? - kételkedett a lány.
- Egyáltalán nem – húzta közel magához és megcsókolta a lányt, ahogyan korábban még senkit sem, akit valaha szeretett.
Így történt, hogy azon az estén Sári néni boldogan távozott a férjével evilágból, míg Anna és Ádám egypárként hagyták el az estélyt. Kéz a kézben egymással, szerelmesen, közös jövőjük felé.

VÉGE