Teklesz Botond

A Sári villa
 

Mélabús éjszaka volt. Több esőfelhő csattogott egyszerre a skót partok fölött, villámlás, mennydörgés kísérte iszonyú hangzavarral. Füredy grófot mindez nem zavarta, könyvtárában üldögélt egy üveg whisky társaságában, és annak a megfejthetetlen rejtélynek a boncolgatásával múlatta az időt, hogy Marguerita, spanyol komornája hová rejtette el töménytelen mennyiségű kubai szivarjait.
A rejtély izgalmas volt, mivel maga Marguerita nem dohányzott, és abban a dicsfényben tetszelgett önmaga előtt, hogy a gróf gondját viseli. Sajnos, ez valóságban távol állt az igazságtól, a gróf egészségének totális összeomlása csak egy hajszálon függött.
Füredy jobb időket is megért, Budapest első világháborút megelőző éjszakai életének aktív tagja volt, többek szerint kastélyát is egy zűrzavaros pókerparti során nyerte el valamelyik Eszterházy ivadéktól. Ez persze nem volt bizonyítható, különösen mert a Sári villa nevet viselő szecessziós stílusban épült kastély Skócia nyugati partjainál foglalt helyet.
Pesti körökben az a mendemonda járta, hogy Füredy egy egyszerű asztalos fia, de ezt lehetetlen volt bizonyítani, különben is a fiatalember pimaszul jóarcú és okos volt ahhoz, hogy sikerrel forgassa a kártyákat szó szerint és átvitt értelemben.
Valamikor ekkortájt ismerkedett meg egy úrhölggyel, aki a kaszinókat csak nyusztprémes bundákban, és degeszre tömött pénztárcával frekventálta. Mondanunk sem kell, hogy Füredy rövid idő alatt viharos viszonyt alakított ki P. asszonnyal (a hölgy nevét a botrány elkerülése végett nem közöljük), és néhány kalandos út után Velence vizein, és a Milánói Scala előadásai után Füredynek nyoma veszett a degeszre tömött pénztárcával együtt.
Sajnos, aki szelet vet, vihart arat. Füredy, miután sikeresen meghúzódott az első világháborús katonai behívó elől, valahol Dél-Amerikában, ahol hajógyári spekulációkkal újfent gyarapította elképesztően felduzzadt vagyonát, öregségére visszatért (talán a régi idők emlékére) a Sári villába, ahol komornája, Marguerita, és ennek tüzes vérű szeretője, Alfonzó igyekeztek a jó öreget mindenéből kiforgatni.
Füredy tehát a kastély könyvtárában üldögélt, ahol kedvenc Munkácsy festménye fölött kis villanyégő világított, kiemelve ezáltal a művész kifinomult ecsetvonásait. A gróf visszagondolt a pesti évekre, amikor valójában majdnem sikeresen elherdálta a családi vagyont.
( Ezen a ponton, kedves olvasó, eláruljuk, hogy Füredy neve valójában igen hangzatos, hiszen a lenéző pletykákkal ellentétben szoros kötelékek fűzték Balatonfüredhez, - innen a lerövidített családnév -, és a később világhírűvé váló Kadarka szintén fiatalkorának csínytevése volt, amikor is néhány év alatt, aktív borfogyasztás és állandó másnaposság közepette kifejlesztette a világ egyik legkitűnőbb borát.)
Megkérném továbbá a kedves olvasókat, állandóan ne zavarjanak folytonos telefonálással, Füredy gróf sorsán én magam sem tudok segíteni, bármennyire is szeretném.
Füredy jóval kora előtt haladt, mert abban az időben, amikor még az Angol Királynőnek is csak személyes budoárjában volt elektromos áram ( röviden villany), a Balaton-melléki kékvérűnek az egész kastélyában neonfény világított.
Ahogy említettem, hatalmas vihar dühöngött a kastély fölött, ami nem zavarta volna az elmélkedő öregurat, ha egy hatalmas dörrenés után ki nem aludt volna a neonfényes világítás.
Füredy most sem ijedt meg, hanem az almárium tetejéről, egy másik üveg whisky mellől leemelte a petróleum lámpát, és meggyújtotta. Amikor épp visszaült volna kényelmes foteljébe, az ablaknál megjelent Hamlet atyjának szelleme, aki közölte a gróffal, idézem-
„ Something is rotten in Denmark.”
Ez magyarul így hangzik – „ Valami rohad Dániában.”
A gróf, aki nagy rajongója volt Shakespeare-nek, azonnal megértette az üzenetet, bár lenyűgözte őt az a tény, hogy Anglia legnemesebb jelképe éppen előtte mutatta meg magát.
Füredy gróf egy rövid levelet hagyott maga után, amelyben tájékoztatta a spanyol Margueritát, hogy minden ingó és ingatlan vagyonát a Katolikus Egyházra hagyja. A grófnak ezután végleg nyoma veszett.
Egyesek szerint még azon az éjszakán a tengerbe vetette magát. Mások úgy vélik, hogy még idejében elért egy Liverpoolból induló fregattot, amelynek fedélzetén visszatért Dél-Amerikába.
Bármi is legyen az igazság, a gróf története tanulság arról, hogy mindannyian csupán játékszerek vagyunk a sors bal kezében.