Lénárt Bettina

Rejtély a villában

Egy felhős este volt. Kint a tornácon körtáncot játszott a szél s a virágok szerényen bólogattak könnyed szavukra. Bent csöndesség járta át a házat. Én fürödtem és elmélyülten gondolkoztam olyan dolgokon amit el se tudtam volna képzelni. Könnyed testem elsüllyedt a kád vizében.
- Violet,Drágám találtam egy gyönyörű villát nem messze innen és szeretném ha elmennénk és kikapcsolódnánk a természet lágy ölén! - magyarázta nagy érdeklődéssel.
Magától értetődően bólogattam rá.
Másnap délután elindultunk fel keresni  a Sári villát . Messze volt és rendkívül elfáradtam az utazástól.
Legalább egy óra hosszáig tartott míg körbe néztünk a régi felfedezetlen villába. Senki se lakott és nyaralt már egy jó ideje benne. Könnyen megfejtettem, a poros vén könyvekről ítélve és a kopott öreg falakról. Eléggé ijesztő volt a nyaraló. Érdekes volt, mivel szokatlan nekem hogy senki se volt rajtunk kívül ott. Egyedül egy öreg nő aki elvileg a recepciós volt. Azon gondolkoztam lemegyek és szerzek több információt tőle hátha ismeri már annyira ezt a villát hogy tudna nekem mesélni. Lesétáltam lassan komótosan és elégedetten mosolyogtam rá.
- Köszöntelek a Sári villában- mondta egy hazug mosollyal az arcán.
- Jó napot,szeretnék tudakozni a villával kapcsoltban és persze önről is
- Engem Kate Petrisnek hívnak és jó ideje már itt dolgozom
- És.....férje nincsen önnek......amúgy elnézést a tolakodó kérdésért
- Nincs,már vagy 20 éve hogy meghalt
Hirtelen nagy csönd lett az egész helységben.
- Őszinte részvétem
- Köszönöm!
- Sok ideje tetszik itt lakni?
- Soknak sok de már nagyon rémisztő ez a hely éppen ezért be akartam zárni már vagy 1 éve
- Miért nem tette?- szorult el a lélegzetem.
- Az gondolta a kis unokám inkább lendítsük fel ezt a helyet és legyünk....boldogok..... együtt- mesélte.
Látszott az öreg asszonyon hogy senkije sincs egyedül van és elveszett magában. Szíve a torkában dobogott. Szemeiből könny csordult ki. Majd szép lassan elment. Vissza mentem a szobába és végig gondolkoztam hogy vajon miért nem zárta be eddig ezt a régi nyaralót ha már ennyire magányos.
- John én félek itt- félős hanggal közöltem
- Mi a gond,hisz minden idillikus itt- vigasztalt
- Egyszerűen furcsa ez az egész hely.......régi,kopott
- Miért baj ha egy kicsit klasszikus és egyedi a villa,van saját stílusa és ettől szép
Majd ezzel a mondattal egy időre megnyugtatott engem ,a nyaralóról képzelt rossz dolgokkal kapcsolatban. Másnap, korán kelt a nap. A nap fénye bearanyozta az egész villát és hirtelen a szép és kedves arcát mutatta mindenkinek. Felkeltem és egyedül voltam. Megijedtem hogy mi történhetett a férjemmel mert már nem volt velem az ágyba. Felöltöztem és lementem a recepcióhoz. Senki se ült benn a recepció mögött ezért kimentem a nyaraló tornácára. Kate az öreg nő ott ült egy szerény,viseletes hintaszékbe és fényképeket nézegetett miközben magába beszélt.
- Elnézést Kate remélem nem zavartam meg nyugalmát, de szeretném megkérdezni hol van a férjem John?
- Természetesen nem drága lányom,én úgy tudom kinn van az erdőbe és virágot szed neked
- Ez nagyon szép tőle
- Igen,szép a szerelem az a sok érzelem,szenvedély és gyönyör- sóhajtva meséli.
- Bocsásson meg a kérdésért de milyen fényképeket tetszik nézegetni?
- Ezek a fényképek még akkor készültek mikor még együtt volt ..a család
- Meg nézhetem őket?
- Igen,hisz ezek csak fényképek
Jól szemügyre vettem a fotókat és valami különös dolog zavart meg.
- Megkérdezhetem kik vannak a képen?- érdeklődtem rettenetes nyugtalansággal.
- Elöl a kis unokám David és barátja Brock,hátul pedig én és a férjem Harold
- Nem lenne baj ha megtartanám ezt az egy fényképet
- Miért kellene neked lányom?
- Azért, hogy legyen mire emlékezni majd ha már vége van a nyaralásnak
- Oh, így már minden világos,nyugodtan vidd el nekem még nagyon sok van- állt meg lélegzete.
- Nagyon köszönöm,minden jót!
- Szívesen,neked is!
Megkaptam Katetől a fotót és már is rohantam fel a szobába. Nagyon megrémültem mert a fényképen David mellett Brock borzasztóan hasonlított Johnra. Kétségbe estem,nem tudtam hirtelen hogy mit kezdjek magammal ezután. Sőt ha megtudja John ezt az egészet biztos mérges lesz. Csönd volt. Ki hallatszott a folyosóra ahogy a szobában sírok és ordítok magamba. A félelem járta át az egész testem. Valaki biztos hogy meghallhatta mert kopogtattak. Megtöröltem könnybe lábadt szemeim és ajtót nyitottam.
- Igen, tessék!
- Szia drágám,hoztam neked meglepetést- újságolta jó kedvűen John.
- Milyen meglepetés?
John átnyújtott nekem egy csokor virágot és egy üveg fedelű bonbont.
- Ezt miért kapom?
- Azért mert szeretlek téged és nem akarom soha hogy elveszítselek- magyarázta érzelgősen.
- Én is szeretlek John- közöltem elérzékenyülve.
Átöleltem sírva,de nekem csak a fénykép járt az eszembe semmi más.
A következő nap rendkívül felhős idő ígérkezett. A villa egy elég ijesztő arcot öltött a felhők között átszűrődő napsugár fényébe. A virágok is meghúzták magukat a nyaraló árnyékába. Sajnos elég későn keltem de legalább most az egyszer úgy hogy a szobába volt John is.
- Jó,reggelt drágám,hogy aludtál?
- Jó reggelt szívem,jól aludtam de még mindig félek a háztól
- Mitől félsz?
- Nem tudom de érzem hogy rossz vége lesz ha tovább maradunk
- Értem,akkor menjünk el sétálni és azután tőlem egyből indulhatunk is haza
- Köszönöm,te vagy a legjobb férj- karoltam át örömömbe.
Felöltözködtem  és a fényképet a zsebembe csúsztatva elindultunk sétálni.
- Képzeld Violet drágám,megtaláltam az eljegyzési fényképeket otthon a padláson!
- Az nagyon jó,de ha már itt járunk szeretnék mutatni valamit
John kezébe átadtam óvatosan és lassan a fotót. Elvette és rászegezte a szemét Davidre.
- Ez meg mi lenne drágám?- kérdezte mérges hanggal.
- Képzeld Katenek a recepciósnak volt egy unokája David aki váratlan módon meghalt,elhiszed ezt?
- El,biztos valamilyen betegségben szenvedett szegény - mondta idegesen.
- Lehetséges,ismerted?
- Miért, kellett volna?
- Nem csak úgy megkérdeztem mert Brook annyira hasonlít rád
- Na,és? Attól mert hasonlítok rá nem biztos hogy én vagyok!
- Jól van! Ne kapd fel a vizet! Nem akartam tolakodó lenni
- Semmi baj! 
A nehéz beszélgetés után vissza indultunk a nyaralóba. John nem szólt hozzám egész valószínűleg megsértődött amiért kérdezősködtem. Mikor megérkeztünk Sári villához John úgy döntött elmegy egyedül sétálni hogy kiszellőztesse a fejét. Én addig felmentem a szobába és gondolkodtam,hogy mit is kéne tenni ez ügybe. Majd mikor a szobába nyom után kutatva észre vettem valami furát. A szekrény egyik kopott deszkája felvált mögötte látszott,hogy megcsillant valami a napfényébe. A sebkésemmel amit önvédelemből magamnál hordok felveszítettem a lécet. A deszka mögött egy magával ragadó dísz doboz volt. Külseje akár csak a gyémánt,tetején egy gyöngyökből kirakott masni volt annak a tetején pedig egy ezüst színű virág káprázott. Sajnos kulccsal nyitható volt ezért felkutattam az egész nyaralót egy kis díszes kulcsért. Mikor már reménytelennek tűnt kipróbáltam a férjem kulcsait.
- Nicsak,sikerült végre kinyitnom ezt a díszdobozt - örvendeztem magamba.
Miként kinyitottam a ládát csak egy ócska kazettát találtam benne. Gondoltam megnézem a tévén hátha valami fontos dolgot rejt. A film eleje nagyjából David születésnapjáról szólt majd akadt egyet a kazetta és hirtelen csak az látszott,hogy egy férfi hullát visz ki a kertbe. De mikor megfordult a férfi az arcára lettem figyelmes. John arca volt. Abban a pillanatban megállítottam a filmet és bepánikoltam. Kezdett összeállni a kép mindenről. Majd éreztem a nyakamon egy forró leheletett. A szívem összeszorult és görcsbe állt,nem tudtam nyelni azt éreztem mintha a szívem a torkomba dobogott volna. John állt mögöttem de nem fordultam meg féltem a szemébe nézni.
- Szóval Violet,most már tudsz remélem mindent
- Igen John de nem értem ezt az egészet
- Tehát,nagyon szerettelek de gyanús volt már nekem,hogy ennyire érdekel téged a magán életem ezért úgy döntöttem pontot teszek mindennek a végére
- Mégpedig úgy,hogy elhozol engem egy szép helyre és megmutatsz mindent? Mondhatom kedves ajándék!
- Nehogy elhidd,hogy ez az egész csak úgy történt,mindent kiterveltem előre
- Akkor a virág és minden más csak átverés volt?
- Természetesen, míg te a virágnak kértél vázát a recepcióstól addig szépen eldugtam a kazettával megtöltött díszdobozt a szekrénybe
- És.......hogy,hogy nem vettem észre hamarabb,hogy te vagy Brock?
- Tudod az álruha csodákra képes......de mivel már tudod,hogy mi történt nem hagyhatlak életbe mert még valamit kikotyogsz a rendőröknek rólam. Utolsó szó!?
John mögöttem állt baltával a kezébe és várt legalább 2 percet míg elgondolkoztam.
- Szeretlek!
Fulladoztam egy percre még azt hittem hogy meghaltam. Furcsa módon még a kádba voltam és fürödtem. Kopogtak az ajtón.
- Violet,Drágám találtam egy gyönyörű villát nem messze innen és szeretném ha elmennénk és kikapcsolódnánk a természet lágy ölén! Gondolkodj rajta addig megyek és készítek valamit enni - magyarázta.
Rájöttem,hogy az egészet álmodtam vagy mégse........