G. Tamás

Alterego

 

Tizenegy fős társaság gyűlt össze 1912 júliusának fülledt késő délutánján a nemrégiben átadott Sárivilla könyvtárszobájában.  A villa új birtokosa, Késmárky Károly bányatulajdonos, a szokásos nyugalmától merőben eltérően viselkedett: zaklatottan járkált fel s alá, miközben kövér füstkarikákat eregetett pipájából, melyek lustán vitorláztak ki az ablakon át a csillagfényes éjszakába. Felesége, Lili, nem rajongott férjének eme szokásáért, de házasságuk húsz éve alatt volt ideje megszokni. Késmárkyék tizenkilenc éves, hollófekete hajú lánya, Róza, az ablakban állva csodálta a tűzpiros futórózsákat, melyek a kovácsoltvas támasztékba kapaszkodva nyújtóztak az ég felé bódító virágillatot árasztva. Brücher úr, Késmárky bécsi üzlettársa, fiatal feleségével a kandalló melletti pamlagon ültek, Nádor doktor és neje pedig a velük szemközti székeken foglaltak helyet. Utolsónak Péter atya, a helyi plébános és Peták József, Késmárky bányatársaságának főmérnöke lépett a szobába. Mint három napja minden este, vacsora előtt itt gyűlt össze a társaság, melyet Késmárky annak tiszteletére hívott össze, hogy hosszas alkudozást követően sikerült megvásárolnia a balatonalmádi Sári-villát. A villa ideális választásnak bizonyult a család számára, hiszen a magas kerítés és kertben burjánzó bokrok és fák jóleső elszigeteltséget biztosítottak a lakók és vendégeik számára.
Miután mindenki megérkezett, az inas tisztelettudóan becsukta maga mögött a kétszárnyú ajtót, Késmárky pedig, némi elkeseredettséggel a hangjában, vontatottan beszélni kezdett:
Hölgyeim és uraim, tisztelt vendégeim, súlyos terhet fogok most önökkel megosztani. – kezdte.
Többen kényelmetlenül fészkelődni kezdtek székeikben, Nádor doktor pedig várakozóan tekintett Késmárkyra.
Mint azt mindnyájan tudják, a közelmúltban birtokomba került egy igen becses, 18. századi, ékköves nyaklánc, melyet önök is megcsodálhattak tegnap reggel dolgozószobámban. – folytatta Késmárky.
Igazi gyönyörűség! - lelkendezett Nádor doktor felesége, aki rajongott a különféle csecsebecsékért.
Valóban. – mondta jelentőségteljesen Késmárky. – Mint ahogyan tudják, mai kirándulásunk ideje alatt érkezett a házba az a trezor, melyet egyenesen Bécsből hozattam ide, hogy értékeinket biztonságban tudhassuk. Most azonban lesújtva kell bejelentenem, hogy az ékszer eltűnt az íróasztalom lezárt fiókjából, mielőtt a trezor biztonságába kerülhetett volna.
Izgatott sutyorgás támadt a szobában, Késmárky felesége pedig a pamlagra rogyott. Nádor doktor azonnal mellette termett, néhány pillanat múlva azonban néma csend telepedett a szobára.
Értesítettem unokaöcsémet, Józsefet, aki, mint azt mindnyájan tudják, detektív a pesti rendőrségen. József csak később tud csatlakozni hozzánk, kollégája, Besztercei százados azonban bármelyik pillanatban megérkezhet. A helyi rendőrséget semmilyen körülmények között sem szeretném bevonni, bizalmasan szeretném kezelni a történteket. - mondta halkan Késmárky.
Csak nem hiszed, Kálmán, hogy esetleg valaki a házból, vagy … ?- harapta el a mondat végét Bücher úr.
… valaki közülünk. – fejezte be Nádor doktor.
Izgatott zsivaj támadt a szobában, melyet az inas megjelenése szakított félbe, aki tapintatosan néhány szót suttogott Késmárky fülébe. Az inas távozott, majd rövid idő elteltével egy magas, ötvenes éveinek elején járó, jóképű, magabiztos járású férfivel együtt lépett be a szobába.
Besztercei százados úr! – jelentette be az inas.
A férfi ruganyos léptekkel Késmárkyhoz sietett, aki magában megállapította, hogy unokaöccse jól választott, Besztercei valóban az a tapasztalt, magabiztos nyomozó, akinek unokaöccse táviratában leírta. Besztercei bemutatkozott és sorban kezet csókolt a hölgyeknek, majd határozott hangon megszólalt:
Hölgyeim és uraim, nincs vesztegetni való időnk, minden percnek fontos jelentősége lehet. Engedelmükkel, kezdetét veszi a nyomozás, melynek első lépése…
… a bűntett helyszínének alapos vizsgálata! – rikoltotta izgatottan Brücher felesége, aki szenvedélyesen rajongott a detektívregényekért, majd abban a pillanatban fülig elpirult.
Valóban, Frau Brücher, pontosan így van! – felelte mosolyogva Besztercei százados.
A társaság feszülten indult a dolgozószoba, a bűntett helyszínének irányába. Néhány perc elteltével már mind a tágas, tölgyfaborítású szobában tolongtak a súlyos íróasztal körül, melynek fiókját láthatóan felfeszítették.  A kitárt franciaablak üvege egy helyen betört, a vastag szőnyegen kisebb-nagyobb üvegcserepek hevertek, a törött ablakon át pedig langyos fuvallat áramlott a szobába.
Késmárky úr, mikor látta utoljára az ékszert? – kérdezte a százados.
Tegnap reggel, mikor megmutattam a társaság tagjainak. Aztán bezártam a fiókba, azt hittem, ott biztonságban lesz a trezor megérkezéséig. – sóhajtott lehajtott fejjel Késmárky.
Értem. Tudott még valaki az ékszerről? Esetleg a személyzet? – érdeklődött Besztercei
Csak mi tudtunk róla, kifejezett kérésem volt vendégeim felé, hogy senkinek se tegyenek említést az ékszer felől. Minden kedves vendégünk a villában tölti az éjszakákat is, tudtommal pedig egyikük sem hagyta el a villát érkezésünk óta. – mondta határozottan Késmárky.
A fiók zárja mellett karcolások láthatóak, tehát kulcs nélkül, valamilyen eszköz segítségével nyitották ki! – állapította meg Peták mérnök.
Így van! – helyeselt Besztercei százados, majd az asztal alól kiemelt egy piszkavasat, melynek hegyét az íróasztalból származó finom faforgács borította. Szeme a kandalló melletti állványra siklott, melyről hiányzott a piszkavas. – Ez bizonyára innen származik, ugye, Késmárky úr?
Igen, bizonyossággal állíthatom! – felelte a házigazda.
Furcsa. – jegyezte meg Bücher úr felesége. – A könyvekben minden, magára valamit is adó tolvaj visz magával valamilyen alkalmatosságot, mellyel az ilyen zárakat felfeszítheti. – folytatta.
Asszonyom, önből kiváló nyomozó válna! – mondta mosolyogva Besztercei százados, ruganyos léptekkel az erkélyre lépett, majd rövid vizsgálódás után megszólalt: Engedelmükkel, néhány percre a türelmüket kell kérnem, valamit meg kell néznem a kertben
Az inas azonnal lekíséri, százados úr! – mondta Késmárky.
Néhány perc elteltével a százados visszatért, fényes, fekete cipőjét tekintélyes sárfoltok csúfították.
Mint azt az inastól megtudtam, az elmúlt két napban kisebb-nagyobb megszakításokkal esett az eső Almádiban. Megerősítik ezt? – kérdezte Besztercei százados.
Természetesen! – mondta Késmárky. – Napok óta halogattuk a kirándulást az eső miatt. Ma is esett, de a társaságnak már elege volt a bezártságból, így a kirándulás mellett döntöttünk.
Rendben. Az imént megvizsgáltam az erkély előtti területet, ahol, mint önök is tudják, gyönyörű rózsakert fekszik. A talaj kiváló minőségű, agyagos föld, mely az elmúlt napok esőzésétől makacsul hozzátapad annak a cipőjéhez, aki fel szeretne jutni az erkélyre. – fejtegette Besztercei százados. – Az erkély azonban makulátlanul tiszta, az inas szerint viszont csak az elmúlt héten takarították.
Azt akarja mondani, hogy a tolvaj nem kívülről hatolt be a villába? – kérdezte Bücher úr.
Ez a feltételezésem. – mondta Besztercei.
Lehet, hogy ott surrant be, majd eltüntette a nyomokat! – vágott közbe hevesen Nádor doktor.
Ha a tolvaj kívülről hatolt be, aligha törődött volna a sárfoltok elseprésével. – felelte Besztercei. – A talajon egyébként is csak az én lábnyomom látható. – folytatta a százados.
Tehát valóban igaz lehet. A tolvaj köztünk van. – szólt Bücher úr súlyos hangon.
Sajnálattal kell közölnöm, hogy ez több mint valószínű! – mondta a százados szenvtelen hangon. - Feltehető, hogy a tolvaj nem rendelkezik tapasztalatokkal a bűnelkövetés terén, így előbb kinyitotta az ablakot, majd betörte, hogy úgy tűnjön, kívülről hatoltak be a villába. Az üvegcserepek elhelyezkedése minden esetre erre utal. – fejtette ki Besztercei százados.
A szobára telepedő, súlyos csendben csak a lámpa búrájának ütköző bogarak neszezését lehetett hallani.  A csendet Nádor doktor dühös szavai törték meg:
Ez inzultus, Károly! – fordult Késmárky felé. – Egy perccel sem maradunk tovább ott, ahol lopással gyanúsítanak! – hörögte felpaprikázva.
Ez nekem is nagyon kínos! – felelte Késmárky. – Most azonban mindnyájunknak itt kell maradnunk és tisztáznunk a helyzetet. – folytatta.
Mindenki izgatottan, kissé feszülten tekingetett a másikra, próbáltak felfedezni valamilyen árulkodó jelet a másik arcán, de csak izgatottságot, Peták mérnök arcán pedig a szokásos közönyt látták.
Az ilyen esetekben nem zárható ki, hogy az, aki betörte az üveget, esetleg megvágta magát – mondta Besztercei százados.
Igen, de a kilincsen és az üvegen láthatóan semmi nyoma vérnek. – mondta lemondóan Nádor doktor felesége.
Benzidin. Azzal kimutatható, ha valahová vér került. – mondta Nádor doktor. – Műkedvelő kémikusként magam is kipróbáltam az Adler testvérek néhány éve tett felfedezését, melyet egy szaklapban olvastam.
Remek gondolat! – mosolyodott el Besztercei.
Akkor azonnal indulok, egy óra alatt megjárom az utat a rendelőig és hozok némi benzidint! – mondta Nádor doktor, ezzel kifelé indult a szobából.
Arra kell kérnem, hogy maradjon, doktor úr! – szólt halkan, de mégis határozottan Besztercei százados.
De kérem, csak nem képzelik! – fakadt ki dühösen Nádor doktor. – Való igaz, hogy a szanatórium nem hoz annyi bevételt, mint néhány éve, de… - harapta el a mondat végét dühösen.
Mindannyian bízunk az ön feddhetetlenségében, doktor úr, de egy ember, akinek tetemes kártyaadósságai vannak, talán elveszítheti józan ítélőképességét. – szólt sokat sejtetően Peták mérnök.
Arcátlan, pimasz alak! – hörögte a doktor, majd korát és súlyát meghazudtoló fürgeséggel Peták felé lendült.
Besztercei százados még tőle is gyorsabb volt, és villámgyorsan a doktor előtt termett.
Uraim, uraim! Nyugalom! A táskámban találunk benzidint, jól jön, ha valakinek a bűnüldözés a szakmája! – mosolyodott el Besztercei.
Rövidesen már mindannyian a betört ablak körül álltak, izgatottan figyelték a nyomozó munkáját.
Amennyiben a benzidin vérrel érintkezik, kék színű vegyületté oxidálódik! - magyarázta Nádor doktor, miközben a Besztercei dolgozott.
Besztercei kimért, takarékos mozdulatokkal végezte munkáját, mígnem egyszer csak meglepetten felkiáltott:
Hölgyeim és uraim, tettesünk megvágta magát! – mutatta fel diadalmasan az egyik nagyobb üvegszilánkot, melyen sötétkék színű, elkenődött minta volt látható.
Ellenőriznünk kell mindenki kezét és karját. – jelentette ki Brücher, majd levette felöltőjét és felgyűrte ingét, majd felmutatta a társaság felé: bőre teljesen sértetlen volt, ahogyan a társaság hölgytagjai és Nádor doktor karjai is.
A vizsgálat utolsó alanyai Péter atya és Peták mérnök volt. Az atya rövid unszolás után maga is megmutatta sértetlen karjait, majd Peták mérnök is levetette felöltőjét és feltúrta ingujjait, mire Frau Brücher meglepetten sikoltott fel:
Nézzék, vágás van a bal alkarján!
Nos, kérem én nem! – hebegte a mérnök megrökönyödött arccal. – Ezt a vágást reggel ejtette rajtam egy… kiálló szeg! – kiáltotta kikerekedett szemmel.
Késmárky hollófekete hajú lányának arcát és nyakát elöntötte a pír, ijedten az ablak felé fordult. Peták mérnök néhány hónapja titokban udvarolt neki, karját pedig korai reggeli, titkos sétájuk alkalmával sértette fel a kertben egy rózsa, a sebet maga kötözte be reggel. Peták mérnök maga is jól tudta, hogyan sérült meg, de titkos kapcsolatuk Rózával nem kerülhet napvilágra, mert Késmárky azonnal elbocsátaná őt, és akkor nem jöhetne többé a villába. Valamit gyorsan ki kell találnom, gondolta a mérnök, majd hirtelen felkiáltott:
Még nem minden jelenlévő bizonyította ártatlanságát! – nézett felindultan munkaadója, Késmárky felé.
Házigazdánk, Késmárky úr, bizonyára örömmel tesz eleget kérésünknek. – mondta a százados.
Kérem, ez inzultus! – fakadt ki Késmárky felesége,  Lili. – Ön a vendégünk, százados úr, ne éljen vissza vendégszeretetünkkel! Mérnök úr, ezt igazán nem vártam öntől!
Hagyd, Lili, a játékban én is részt veszek! – mondta férje, majd feltűrte ruháját, mely alatt láthatóvá vált egy vágás vörösen húzódó vonala a férfi jobb alkarján.
A döbbent csendet Késmárky gúnyos hangja szakította félbe:
Most mit a teendő, százados úr? Mi a modern kriminalisztika válasza az efféle kérdésekre?
Besztercei néhány pillanatig állta Késmárky tekintetét, majd némi fölénnyel hangjában, amitől Késmárky határozottsága azonnal elszállt, megszólalt:
Néhány éve a Monarchia területén is elkezdtük egy kriminalisztikai vizsgálómódszer bevezetését, melynek neve daktiloszkópia, az ujjak rajzolatának vizsgálata. Már biztosan mindenki vizsgálgatta az ujjain ezeket a különös rajzolatokat, de csak kevesen tudják, hogy ezek egyértelműen azonosítják tulajdonosukat. – fejtegette Besztercei.
A társaság tagjai hitetlenkedve bámultak ujjaikra, majd vissza a századosra.
A módszert néhány éve többek között a Scotland Yard is használja, s nálunk, Magyarországon is egyre nagyobb szerepet kap. Egészen véletlenül, vagy talán nem is annyira, elhoztam magammal Pestről a vizsgálathoz szükséges valamennyi felszerelést, melyet engedelmükkel ide is hozok.
A százados kisietett a szobából, majd rövidesen egy nagy, barna táskával tért vissza, melyből különböző eszközöket, nagyítót, tintát pakolt az egyik alacsony asztalra. Néhány perc elteltével rendelkezésre álltak mindkét „gyanúsított”, Késmárky és Peták ujjlenyomatai is.
Nyugalomra és időre van szükségem a vizsgálat elvégzéséhez, kérem, fáradjanak át a könyvtárba! – szólalt meg Besztercei, mire engedelmesen mindenki kivonult a szobából.
Közel egy órája várták már az eredményt a könyvtárban, halk beszélgetéssel múlatták az időt, mikor az inas jelent meg az ajtóban, arcán nem leplezhető meglepődöttséggel:
Hölgyeim és uraim, Késmárky és Besztercei József rendőr százados urak!
Az ajtóban Késmárky József, Késmárky bányatulajdonos unokaöccsének nyúlánk alakja jelent meg, mögötte egy ötvenes éveiben járó alak lépdelt csendesen, miközben a szobában lévők fokozódó zavarodottsággal tekintettek egymásra.
Károly bátyám, ne haragudj a késlekedésért! Bemutatom Besztercei századost, kollégám a pesti rendőrségnél, kiváló nyomozó, a modern kriminalisztikai módszerek tudója! – mosolygott az ifjabb Késmárky.
Késmárky bányatulajdonos zavartan pislogott, gyomrát egyre növekvő rémület szorította, miközben unokaöccse folytatta:
Ne haragudj, hogy ennyit késtünk, de olyasmi történt, ami nem minden nap esik meg velünk: a pesti pályaudvaron valami csirkefogó ellopta Besztercei százados barna táskáját és az én kabátomat, minden felszereléssel és a leveleddel együtt, amelyben erre a kis csínytevésre felkértél minket, így lekéstük a reggeli vonatot! – mondta mosolyogva.
Az idősebb Késmárky szemei kikerekedtek, majd Brücher úrral egyszerre pattantak fel székeikről és rohantak a dolgozószoba irányába, ahol a magát Besztercei századosnak kiadó férfit hagyták, és ahol a ház trezorja helyezkedett el az egyik könyvespolc mögött. Fújtatva estek be a szobába, ahol a félrefordított könyvespolc mögötti trezor üresen bámult vissza rájuk.
Mit tettem! – hörögte Késmárky. – Csak tréfa volt az egész rablás!
Kálmán, te a bolondját járattad velünk? – kérdezte döbbenten Bücher.
Igen, ma délután magam tettem az ékszert a trezorba, magam törtem be az ablakot, mely megvágta a karom, és már két hete megbeszéltem ezt a kis tréfát az unokaöcsémmel, hogy rendezünk egy kis ál-betörést, melyet majd tisztelt vendégeim derítenek fel! – dörmögte könnyes szemmel Késmárky. – De eszembe sem jutott, hogy tényleg ellophatják! Mégis, hogyan lehetséges ez?
Azonnal a tolvaj után eredünk! – közölte Késmárky százados felcsóválva, és a valódi Besztercei századossal együtt kisietett az ajtón, miközben nagybátyja megsemmisülten rogyott egy magas bőrfotelbe.
Eközben az álBesztercei százados vasúti fülkéjének magányában, kezében az igen értékes nyaklánccal már Trieszt felé robogott, és azon tűnődött, vajon a fiatal mérnök vagy maga Késmárky játszotta-e el a játékban az ékszertolvaj szerepét. Maga is elismerte, remek kis csínyt talált ki az idősebb Késmárky, de arra nem számíthatott, hogy levele illetéktelen személy kezébe kerül, aki lesz olyan hidegvérű, hogy Besztercei századosnak adja ki magát, nyomoz, majd egy óvatlan pillanatban ellopja a trezorból az ékszert. A Késmárky százados nevében feladott távirat, melyben pontos személyleírást adott magáról, a szerte Európában keresett szélhámosról és tolvajról, majd az, ahogyan a valódi Beszterceit és Késmárky századost is Pesten tartotta, pedig már csak a hab volt vakmerőségének tortáján.
                                                                         ***  VÉGE ***