Anatole Hongrois

 Balatonalmádi emlék

Mint Pesti fiú nagyon vártam 1992. augusztus 5- ét. Ekkor indulok a nagymamámhoz Balatonalmádiba egy hétre, de még volt egy hét a boldog találkozásig. Ha magamhoz is őszinte akarok lenni, egy lány is volt ebben a várakozásban. Már harmadik éve tartott egy baráti kapcsolat. Komoly terveket szövögettünk, igaz főleg telefonon. Már 20 éves voltam és egy komoly kapcsolatra vágytam. No, nem mindjárt gyerek, meg a komoly életre való indulás, csak egy hova tartozás, ami a nagy életre való felkészülést mutatta volna. Erika, aki nagyon szép volt 18 évesen, Vörösberényben lakott szüleivel, nagyon tetszett a lány. Mamám egy régi villában éldegélt, itt született anya is, majd egyetemre járt Budapesten és itt ismerte meg apát. Végre az áhított nap reggelén indulhattam Balatonalmádiba. Délután öt órakor mamám és Erika vártak az állomáson. Nagyon boldog voltam, nem hogy verebet, de még gólyát is lehetett volna fogatni velem. Estefelé elsétáltunk a szerelmi kis fészkünkbe az Óvári messzelátóhoz. A kis padocskára telepedtünk és azonnal a szerelmes szavaké, a vágyaké volt a főbb szerep. Megállapítottuk, nagyon szeretjük egymást és nem fogunk elválni sosem. És ezt sok-sok csókkal biztosítottuk is. Megbeszéltük, másnap találkozunk három órakor itt a kis padon, mert a mamámmal is kell lennem. Ennek tudatában szerelmesen elindultunk hazafelé. Elkísértem Erikát a házukig és itt még biztosítottuk egymást, hogy olyan szerelmet adunk egymásnak, amitől kifordul a világ a sarkából.  Nagyon boldogan értem haza az öreg villába. Mama, amikor meglátott mosolyogva jegyezte meg.  A szám lassan megkerüli a fülemet, annyira látszik a boldogság rajtam. Elmesélte, egy olyan villában lakik ahol csodálatos szerelmek tartották egymás szívében a boldogságot. Fedák Sári és Molnár Ferenc legendás szerelme is itt virágzott és lett vége. Ez a villa a szerelem és szeretetről híres. Amikor Fedák Sári elment innen csak a szenvedést kapta. De Molnár Ferenc is boldogtalanabb lett. Ebben a lakásban ahol most él a mama, egy szobrászművész élt és a csodálatos Sárit megörökítette szobrával. Ez a szobor vigyázza a szerelmeseket a villa sarkánál. Elég, ha valaki csak erre jár, és megérinti. Nehezen, de csak eljött a másnap. Ebéd után egy kicsi sziesztát akartam tartani, de megérkeztek nagybátyámék két unokatestvéremmel. Azonnal tudtam, csak késő este találkozhatok a szerelmemmel. Arra gondoltam elbicajozok hozzá és az időpontot későbbre tesszük. Így is lett, suttyomban el tudtam lógni és irány Vörösberény. Nagyon vágytam Erika ölelésére, és legalább egy csókjára. A kis házba amikor bementem, senkit sem láttam, ezért kiindultam. Nagy sebesen ki akartam lépni a kertbe, de ledöbbentem. Erika egy fiúval csókolózott.  Simogatták egymás testét. Forróság szaladt végig bennem, és a szó szoros értelmében, legyökeredzett a 43-as lábam. Megfordultam és ekkor vehetett Erika észre, mert utánam szólt, nem álltam meg. Pár lépés után elébem került, vörös volt. Akadozva kezdte, régen meg akarta mondani, hogy más fiút is szeret, és várjak addig, amíg el nem dönti, kit is választ. Nem szóltam egy szót sem, de döntöttem, nem fogok várni rá. Hangtalanul mentem el, zokogott a lelkem, könnyezett a szívem. Borzalmas érzésem, ami letepert és nagyon hosszú időre. Nem tudom mikor értem haza, de megembereltem magam a rokonok előtt és még mama sem vett észre semmit sem. Este kimentem a volt szerelmi fészkünkhöz, az Óvári messzelátóhoz. Kicsit emlékezni akartam. Már messziről észrevettem, hogy valaki álldogál a tető alatt. Amikor oda értem egy lány alakja tűnt elő. Felmentem a tető alá és én is nézelődtem. Néha rápillantottam a lányra, szép volt és nagyon szomorú. Megszólítottam, megkérdeztem, hogy hívják, miért szomorú. Júliának hívják és azért szomorú, mert a cicáját elütötte az autó. Kérdésemre elmondta, nem olyan messzire lakik innen, és sűrűn ki szokott ide jönni, mert itt megnyugszik. 19 éves, és a szüleivel él együtt, nincs barátja. Besötétedett, elkísértem Júliát haza, megbeszéltük, másnap, ha van kedve találkozhatunk délután öt órakor. Boldogan fogadta el a randimat. Majd szomorúan indultam én is a mamához, haza.  Bántott nagyon Erika másfelé fordulása, na meg a három év azért csak hagyott nyomot a szívemben. De az élet csak ment tovább, így másnap este öt órára kiballagtam az Óvári messzelátóhoz. Júlia már ott volt, nagyon pontosan. Eldöntöttük, sétálunk a Balaton parton. A vízben sok hattyú volt, vettem lángost és megetettük őket. Kimentünk a strandra, leheveredtünk a szépen megnyírt fűre és egy óra hosszat itt beszélgettünk és fagyit nyaltunk. Nyolc órakor visszasétáltunk az Óvári messzelátóhoz, ahol a kispadra ülve megbeszéltük, másnap megint találkozunk. Hazakísértem Júliát, de a lelkem még mindig lázongott Erika viselkedésén. Mama nagyon figyelt, látta valami bajom van, de úgy volt vele, majd elmondom, ha akarom, ha nem akkor meg majd megoldom. Nem volt étvágyam és így éhen feküdtem le, Erika töltötte ki az agyam minden szegletét. Nem tudom mikor aludtam el, azt álmodtam a villában a félkör alakú erkélyen egy nővel reggeliztem, körülöttünk madarak csiviteltek, és nagyon boldog voltam. Reggel fáradtan ébredtem. A tervem az volt, hogy kimegyek a Wesselényi strandra és egész nap el leszek ott négy óráig. Utána haza és öt órakor találkozó Júliával. A strandon nem éreztem magam jól, Erika emlékei tobzódtak. Hiába mentem ki a mólóra, vagy a röplabda pályához, nem találtam a helyem. A büfébe is eltöltöttem egy órát, megittam három sört, de a kedvem még rosszabb lett. Nehezen, de azért eltelt az idő. Júlia várt már a szokott helyen, az Óvári messzelátónál. Megint sétáltunk, megnéztük a nevezetességeket, és már szinte mindent tudott rólam, de én is. A séta vége megint az Óvári messzelátó lett, itt újabb randi és másnap ugyan ebben az időben találkozó. A sors, ha lehet ezt mondani megint megfricskázta a szívemet. Ugyanis másnap az unokatestvéreim és a nagybátyám utaztak haza Győrbe és később indultak, vagyis pont akkor, amikor a találkozóm lesz Júliával. Délután négy órakor felpattantam a bicajra és elmentem Júliához. Még be sem léptem a kapun, amikor látom ám, egy fiúval nagyon ölelkezik. Talán ledöbbentem, mit tudom én, de ez a második csalódás bizony nagyot rúgott rajtam. Én meg belerúgtam a kapuba, mérgemben. Júlia észrevette, elengedte a fiút és szaladt utánam. Kiabált, de én meg sem hallgattam, nem álltam meg. Amikor hazaértem közöltem mamával, elmegyek Balatonalmádiból haza. Mama nagyon komolyan leültetett és elkezdte, hogy. Ez a ház nagyon sok szenvedést kibírt, több funkciót is betöltött és mégis megmaradt nekünk., embereknek. A szobrász, aki itt élt mesélte. Több alkalommal a szobor eldőlt, sosem látta senki sem ki is tette és mikor. Már elterjedt, csak akkor dől el, ha egy szerelem veszélyben van, de fel kell állítania annak akit, érint a boldogtalanság és olyan szerelmet kap, ami élete végéig elkíséri. Intett menjek utána. Ledöbbentem, a szobor el volt dőlve. Mama kérte emeljem fel a helyére, felemeltem. Ekkor mama azt mondta, most pedig itt fogsz egy olyan szerelmet kapni, ami megváltoztatja az életedet. Visszamentünk a házba. Nagybátyám azonnal felajánlotta elvisznek, mert úgyis Pesten át mennek, elfogadtam. Egy óra múlva már Pest felé robogtunk, és esküdöztem, örökre elfelejtem Balatonalmádit. De mondjuk meg őszintén teljesen azért nem ment. Nagymamám sokat telefonált menjek le hozzá a nyáron, de én mindig találtam valami kifogást. Eltelt tíz év, nagymamámnak a nyolcvanadik szülinapja volt és a család apraja nagyja meglátogatta, én is közte voltam, igaz a sebeimet még mindig nyalogattam, de nem volt más választásom. Vagy a veszekedés vagy a béke. Apa kocsival vitte le a családot. Mamám, amikor meglátott örömkönnyek csillogtak a szemében. Igaz ő volt egy pár alkalommal Pesten nálunk, de az más, mint ahogy sokszor mondta. Hamar elszaladt az idő, de így is éjfélkor kerültem ágyba. Nagyon nyomott volt az álmom. Hol Erika arca, hol Júlia arca támadt rám szerelmükkel. De a végén Júlia győzött és a lelkemre kötötte, délelőtt tíz órakor menjek ki az Óvári messzelátóhoz a szerelmünk fészkéhez, mert ott kezdődött el a szerelmünk és ott is lesz vége. Ekkor felriadtam a szobor jelent meg előttem, de csak egy pár másodpercre. Reggel kipihentem ébredtem és az álmomon gondolkoztam. Olyan érzésem volt, mintha nem is álmodtam volna, hanem megbeszéltük a találkozót. Úgy döntöttem nem megyek ki. A családdal reggeliztünk, de a fránya álom csak nem akart békén hagyni. Mamámnak elmeséltem, mire ő hamiskásan mosolygott, de azt mondta, menjek ki, mert régen voltam ott. Megvontam a vállamat és úgy döntöttem, igaza van a mamámnak, kimegyek az Óvári csodához. Elindultam és legnagyobb meglepetésemre egy alak álldogált a tető alatt. Közelebb érve egy nőt láttam fent. Na, gondoltam egy újabb ismerkedés. Felmentem, és legnagyobb meglepetésemre egy gyönyörű nő állt velem szemben. Rám köszönt, megint meglepődtem. Nagyon ismerősnek tűnt, és azon kaptam magam, hogy ismerem ezt a csodálatos nőt, Júlia volt. Nagyon szabadkozott, de elmondta, azt álmodta az éjjel, hogy itt leszek és találkozunk, ami nagyon érdekes egy nagyon szép nő alakja is megjelent, de szobor formában, az álom többi részét még nem mondja el.  Erre én is elmondtam, tegnap álmomban őt láttam és találkozunk tíz órakor. Estig beszélgettünk, volt miről, a tíz év elég sok témát adott. Megkérdezte miért menekültem el, elmondtam neki Erika mit tett velem, majd ő szintén egy másik fiúval ölelkezett. Nagyon komolyan nézett rám és szinte azt sugallta, egy buta alak vagyok, mert ha akkor megállok, elmondja az öccse készült ki külföldre és öt évig nem jön haza. Amikor ölelgette az öccsét akkor indult ki a francia légióba. Azóta még nem volt itthon, de nem is írt, nagyon szomorú. Kértem, menjünk el hozzám, és egy ott lévő szobrot érintsünk meg. Mosolyogva bólintott, majd amikor a szobor előtt álltunk megjegyezte, ezt a szobrot látta álmában. Ez a szerelem szobra. Amikor hazakísértem nem tudtam megállni, hogy meg ne csókoljam. Elmondta, nagyon szeret, nem volt barátja, mert tudta csak várnia kell türelemmel rám és meg fogok jelenni az életében. Balatonalmádi, álmaim városa lett, feleségül vettem Júliát fél évre a találkozásunk után. Mamám villájában lakunk, ő felköltözött Pestre, mert egyedül nehéz már az élet neki. De ami érdekes a szobor körül nagyon szép vad virágok nőttek, ahogy beköltöztünk a Sári villába. Van két szép gyermekünk, az egyik mérnök lett, a másik tanár. Boldogok vagyunk, mert a boldogságunkat az Óvári messzelátó alatt választottuk és a szobor volt a néma tanunk. A régi öregek szerint, aki a messzelátó alatt szerelmes azt elkíséri a messze látó boldogság, és ha a szerelem szobrát megérinti a Sári villa sarkán örök boldogságot követ. Júlia nem akarja elmondani mit is álmodott, de elmondta a mamának akkor és a mama titokban elmondta nekem, de kérte sose mondjam vissza. Íme, azt álmodta, a találkozás után össze fogunk házasodni.  Két gyermekünk lesz. Boldogok leszünk, és sosem hagyjuk el Balatonalmádit. És ha meg is halunk, egymás kezét fogjuk majd ott lenn és az Óvári messzelátó szerelmünk fészke mesél majd mindenkinek az örök szerelemről.

Biharkeresztes,22,03,2014.

Vége