Anatole Hongrois

A villa titka

Balatonalmádi egyik szép története, ami feledésbe merült az évtizedek során. Érdemes megismerni.—A második világháború a vége felé járt, amikor az oroszok nagy erőkkel, szinte átfutottak Balatonalmádin. Így a balatoni csata 1945. március 6-16, ami elhúzódott nyugat felé.  A villa körül is megjelentek az orosz katonák és vadászták a nőket és az élelmiszereket.  Itt egy fiatal család lakott, kis leánygyermekkel, aki pár éves volt csak. Az anyát eldugták a pincébe, de olyan helyre, ami egy dupla, titkos pince szobát is rejtett. Az apa a kisgyermekkel fent maradt a lakásban egyedül, mert nem igen bántották a gyerekeket és a férfiakat.  Az oroszok, hogy nem találtak nőt és élelmet az apát elvitték mérgükben a kisgyermekkel együtt. Amikor az anya feljött a pincéből majd meg őrült, hogy elvesztette a két szeretett lényt. Az évek teltek, a húsz éves magára maradt Erzsi asszony sosem ment férjhez, magába zárta a villa emléke. Már a 60.-születésnapját tartották a szomszédok 1985-ben, akik nagyon megszerették a magányos nőt. Kopogtak az emeleti lakásának az ajtaján. Két nagyon szép nő állt az ajtóban, meglepődtek, amikor kisebb ricsajt hallottak bentről. Erzsi asszony mosolygott a két idegen nő zavarán, de kitárta az ajtót és beinvitálta őket a szobába. Beléptek a szegényesen berendezett lakásba, négy hasonló korú idősödő nő üldögélt egy dohányzó asztal körül és üdítőital mellett szórakoztatták egymást. A két vendég leült, az idősebb kíváncsian nézett körül. Talán negyven éves lehetett. Majd megszólalt, hangja meghatottságot árult el.
--Szeretnék bemutatkozni, Schön Gizella vagyok, a lányom Schön Éva. Nem olyan régen telefonáltam az egyik szomszédnak, Kati néninek..—Kati néni megemelte a kezét, mintegy jelezve, ő volt az akivel beszélt. Gizi asszony küldött egy mosolyt Kati néninek és folytatta tovább.
--  Innen tudom, Erzsi asszony ma 60 éves, és szeretnék boldog születésnapot is kívánni és bemutatni az unokáját.—Ebben a pillanatban a csendet hasítani lehetett volna, meg sem mert senki sem mozdulni. Az asszonyok hol Gizi asszonyt nézték, hol a húsz éves forma lányt és hol Erzsi asszonyt. Gizi asszony az ujján lévő jegygyűrűt lehúzta és Erzsi asszonyhoz lépett, megfogta a kezét és a tenyerébe tette az arany gyűrűt és meghatottan kezdte.
-- Ez a gyűrű a férjéé volt, az én apámé. –Erzsi asszony nézte a gyűrűt, emlékei azonnal megrohanták, igen ez az a gyűrű, amit a férje húzott az ujjára, és rá egy évre eltűnt a gyermekével együtt. Lassan megemelte a fejét, könnyeivel küszködött, még nem jutott el a tudatáig, ez most születésnapi jókívánság vagy csak kis vigasztalás. De látta, ez igaz, ami itt történik. Eszébe csapott most a Gizella név, a lánya neve volt. Lassan kezdte megemelni a karját, az idős karokat, amik vártak negyven évet gyermeke ölelésével. Összeölelkezett anya és lánya. A négy nő sírva fakadt. A kis unoka sem bírta tovább. Egyszerre Erzsi asszony eltolta magától leányát és az unokájához lépett. Átölelte és körbe puszilgatta. De azért a csend csak nem tudta uralni a kis szobát, lassan a sírások is abba maradtak, és az anya, a nagymama, akinek sok kérdése volt, de csak egyet akart tudni, most. Hogyan történt, lánya mosolyogva mesélte el könnyeivel küszködve.
-- Apa mesélte el mi is történt. Amikor az oroszok elvitték, egy pár óra múlva elengedték, de egy újabb orosz csapat elfogta és elvitték. A magyar határon elengedték, de megsebesült, mert az egyik orosz német kémnek nézte és belelőtt. Magyarok, akik menekültek Ausztriába magukkal vittek bennünket. Apa nagyon megsebesült, és egy osztrák-magyar családra bízott, de leírta egy füzetbe mi is történt velünk. Apa meghalt, én kicsi voltam és nem is kérdezősködtem.  Egy hónapja találtam meg apa füzetét, ekkor tudtam meg az anyám ki is, hol is él. Azonnal elkezdtem nyomozni és a szálak ebbe a Sári villába vezettek.  Kati néninek sem mondtam semmit sem, de kértem, maradjon titokban addig a beszélgetésünk, amíg ide nem érek a lányommal. – Kati néni felemelkedett az asztal mellől, intett a többieknek is és megjegyezte.
-- Most pedig elmegyünk, ez már nekem is sok lett a lelkemnek. Negyven év után találkozik az anya a lányával és az unokájával. Ezek az öreg falak itt a villában nem tudom emlékeznek-e hasonló csodára.

                                             Vége.


Biharkeresztes.26.03.2014.