Amaranth

Rejtély a villában

3. rész

 

Balatonalmádi, Sári villa, délelőtt 9 óra

Kovács Péter és az ál Donovan Edwards egymás mellett feküdt a katonai sátorban – a férfi testét és búcsúlevelét főnöke kérésére hozta ide Varga Ferenc teljesen titokban. Az azonosításra Chow Yang nyugalmazott tábornokot és Maurice Perrier ENSZ nagykövetet kérték fel – megerősítették, a halott a brit miniszterelnök személyi titkára. A halál oka mindkét esetben egyértelmű: fejlövés és túladagolás. A miért viszont eddig nem tisztázott.

 

Balatonalmádi, Sári villa, délelőtt 9 óra tíz perc

Zaid, az iraki testőr, aki kiborult az Awad testvérek kihallgatásakor, elvesztette tartását. Rebecca Scott MI6 ügynök és Simon Barnabás nyomozó a bejárati lépcsőn talált rá. Ott ücsörgött egyedül.

Az ügynök és a nyomozó beálltak elé, Simon megint rágyújtott, most is a biztonsági adott neki tüzet a fekete, oroszlános öngyújtóval. Be kellett szereznie egy ilyet.

- Kovács Pétert fejbe lőtték – indította a beszélgetést Rebecca Scott.

Zaid meg sem rezzent.

- Tudjuk, hogy Önnek viszonya volt Tündével. Már az elején közölnie kellett volna.

Zaid megrántotta a vállát.

- És azzal tisztában van, hogy Tündének Kovács Péterrel is viszonya volt?

Végre rájuk nézett. A tekintete mindent elárult. Tudta. De nem érdekelte. Másfajta érzés sütött a szeméből. Simon szájában egy pillanatra lefittyedt a cigi, felismerte az elégtételt.

- Ön tudott a Tünde jobb kulcscsontja felett lévő lövésről?

Zaid megbillentette a fejét. Ez igennek és nemnek is elment.

- Miért állította, hogy Mrs. Szmirnov eredeti hajszíne szőkésbarna, amit tegnap festett át feketére? A vizsgálatok kimutatták, hogy természetesen fekete.

- Igen – bólintott Zaid kábán. – Ő fekete volt.

- Rámutatna Tündére? – dugta az orra elé a három fotót Simon.

Zaid csuklásszerű hangot hallatott. Remegő kézzel a harmadik fotó után nyúlt, de mintha nem egészen fogta volna fel, mit lát. Végigsimított a képen, és közben suttogott valamit. Simon talán egy nevet vélt hallani. Ennél többre az iraki jelenleg nem volt képes.

 

Balatonalmádi, Sári villa, délelőtt kilenc óra húsz perc

Alekszej szobája a világ legtökéletesebb gyerekszobája volt, most mégis szürkének tűnt. Igor Alekszandrovics Szmirnov a kiságy előtt állt, alvó kisfiát nézte. Az imént árulta el neki Rebecca Scott és Simon Barnabás, hogy a felesége nem öngyilkos lett, hanem megölték. Nem volt ereje mérgesnek lenni. Inkább különös megkönnyebbülés kerítette hatalmába – a gyilkosság jobb az öngyilkosságnál, abszurd, de igaz. Petyát fejbe lőtték, Donovan Edwards pedig túladagolta magát a parton. Az események szörnyű fordulatot vettek a villában. Mivel a biztonsági főnököt valaki kiiktatta – sem Rebecca Scott, sem Simon Barnabás nem látott senkit, profi munka volt -, Igor nem mozdult kisfia mellől. Alekszej védelme ezzel a duplájára nőtt.

- Mr. Szmirnov, sejtelme sincs, ki tehette?

Igor sötéten az ügynökre nézett.

- Ha tudnám, már nem élne.

Simon majdnem közbeszólt.

- És Peter?

Igor lassan megrázta a fejét.

- Petya… Hat éve kezdett… Nem értem, miért… Ráadásul így…

Ismét előkerült az a bizonyos fehér zsebkendő. Igor megtörölte a szemét.

- Mr. Szmirnov, a tegnapi partival kapcsolatban… Feltűnt Önnek, hogy Labibah Awadnak iPhone-ja van?

Igor egy pillanatra összezavarodott. Feleslegesnek érezte a kérdést.

- Nem emlékszem.

- Uram, ez fontos.

Az orosz oligarcha Simonra meredt, látszott rajta, gondolkodik.

- Mintha egyszer elővette volna. Azt hiszem.

- Köszönjük.

- Mr. Szmirnov, Tünde nem akart plasztikai beavatkozást?

- Nem. Legalábbis nem említette nekem.

- Uram, fel tudná idézni az Afrikai Uniós konferenciát? Szeretném, ha végigpörgetné az emlékeit. Ott tapasztalt változást Tünde viselkedésében, igaz?

Igor keze hirtelen ráfeszült a bot oroszlánt mintázó fejére.

- Igen. Egyik pillanatról a másikra más lett. Összezavarodott, és nem bírt nyugton maradni.

Az orosz oligarcha kérdőn Simonra nézett:

- Mit jelent ez?

A nyomozó kikerülte a választ.

- Uram, kérhetnék egy Tündéről készült pár perces felvételt? Lehetőleg a szülés előttről…

Olyan komolyan mondta, hogy Igor azonnal bólintott. Érezte a szavak súlyát – és szikra gyúlt benne. Talán. És akkor eszébe jutott még valami.

- Barnabás! Nem tudom, segít-e, de feltűnt, hogy amikor Tünde értette az oroszt, akkor nehezebben ment neki az angol és a perzsa, de amikor meg a másik kettőt beszélte, az oroszt nem.

- Uram, ezzel hihetetlenül sokat segített.

Igor zavartan bólintott, visszafordult kisfiához. Simon rettenetesen sajnálta. Ahogy nézte a teljesen elveszett férfit, kis színes valamire lett figyelmes látótere peremén. A pelenkázó melletti kukához lépett, kihalászta belőle a koszos pelusok alá rejtett dobozt – épp csak a sarka kandikált ki. Ébenfekete, hosszan tartó hajfesték volt. Érezte, Rebecca Scott és Igor is őt figyeli. Nem akarta a férjet még jobban megrázni; amúgy sem tudta volna kifejteni, hogyan lehet a halott felesége természetesen fekete, miközben ő valószínűleg csak vörösen látta, és ketten állították, hogy szőkésbarna. És itt a fekete hajfesték… Simon megint kérdezett.

- Uram, tud valamit Tünde családjáról?

- Nincsen családja. Talált gyerek. Egy idős házaspár nevelte fel, de már nem élnek. Kérem, Barnabás, mi folyik itt?

Mielőtt válaszolhatott volna, Rebecca Scott telefonja rezegni kezdett. Az ügynöknő kinyomta, fejével aprót biccentett Simonnak. A csomagjuk megérkezett.

 

Nagy-Britannia, Chequers, reggel nyolc óra harminc perc

A brit miniszterelnök belekortyolt reggeli teájába. Donovan Edwards mellette ült, ő kávézott. Még a teához is sznob volt.

- Válaszolt? – nézett fel a miniszterelnök a hasát simogatva.

- Nem. De nem is szabad neki. Várnunk kell.

Az államférfi csalódottan eresztett le. Minél előbb kinn akarta tudni a galambot. Már megint ez a tehetetlenség.

 

Balatonalmádi, Sári villa, reggel kilenc óra harmincöt perc

A csomag a ház előtt parkoló kocsi hátsó ülésén ült mereven, fekete zsákkal a fején. Amikor kinyíltak az ajtók, és ketten beültek mellé, remegni kezdett.

- Semmi baj – nyugtatta meg egy határozott női hang angolul; levették a zsákot a fejéről.

Dr. Szente Albert hunyorgott, míg a szeme megszokta a világosságot. Egy szigorú vonású, magas nő és egy borostás, élénk szemű férfi fogta közre. A nő fekete overállt és bőrdzsekit, a férfi szakadt farmert és farmerdzsekit viselt. Megmutatták jelvényeiket. A plasztikai sebész azt hitte, rosszul lát. MI6 - meg az almádi nyomozó. MI6!!!

- Dr. Szente, tegnap éjjel pontosan nulla óra harminchat perckor ön felhívott valakit a Sári villában, méghozzá az egyik vezetékes telefon számán. Tudnunk kell, kit.

A plasztikai sebész szeme elkerekedett. Hihetetlen. Honnan tudják?

- Kérem, én nem adhatom ki a pácienseim nevét. Kötelez az orvosi titoktartás – krákogta nagy nehezen a sokszor ismételt mondatot, semmi más nem jutott eszébe.

- Uram, okunk van feltételezni, hogy akit Ön tegnap éjjel felhívott, már nem él. Meggyilkolták.

Dr. Szente Albert egyre jobban elvesztette a fonalat.

- De hát ma reggel fél hétkor küldött nekem egy SMS-t, hogy minél előbb meg akarja ejteni az operációt.

Rebecca Scott jelentőségteljes pillantást küldött Simon felé, de ő e nélkül is érdekesnek találta a fejleményeket.

- Milyen jellegű operációt, Dr. Szente?

A sebész arca keserves grimaszba fordult.

- Uram, nemzetközi biztonsági ügyről van szó.

- Nemzetközi biztonsági ügy? – hebegte Dr. Szente Albert. – Hú…

A férfi tördelni kezdte a kezét.

- Arcátszabást beszéltünk meg tegnap.

Mi mást.

- Kivel, Dr. Szente?

- Az ilyen jellegű ügyfelektől sosem kérek valódi nevet. Nekik roppant fontos az inkognitás. Általában megadnak egy jeligét, és az alapján veszem fel őket a rendszerbe. A hölgy tegnap a „Szív Királynő” kódot kérte.

- Alice - mormogta maga elé Simon Barnabás.

Kitapintotta zsebében Donovan Edwards búcsúlevelét, melyben ez állt: „To Alice – We will meet in Wonderland”. Alice-nak – Találkozunk Csodaországban. Ez nem lehet véletlen.

- Uram, nincs véletlenül fotója a pácienséről? Egy előtte kép esetleg?

Dr. Szente Albert feszengett. Homlokán izzadságcseppek ütköztek ki.

- Tudja mit, uram? Mutatok Önnek három fotót, csak bökjön rá arra, aki felkereste. Már ha köztük van, természetesen.

Köztük volt – természetesen.

- Dr. Szente, köszönjük. Hazaviszik. Elnézést a kellemetlenségekért. Remélem, számíthatunk a diszkréciójára.

A plasztikai sebész bólintott – nem is mert volna mást tenni.

- Viszont látásra!

Az ügynök és a nyomozó kiszállt.

- Viszlát.

Amikor Dr. Szente Albert két órával később felébredt a saját ágyában, alig emlékezett zavaros álmára. Mivel hatalmas csúszást kellett behoznia a rendelőben, kiment a fejéből az egész. Legközelebb lefekvés előtt jutott eszébe megint a különös álom – életében utoljára.

 

Balatonalmádi, Sári villa, reggel kilenc óra ötven perc

Simon Barnabás épp elindult felfele a lépcsőn, amikor Hajnal Tamás magyar külügyminiszter – immár felöltözve -, és Samantha McMurphy, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója megjelentek a fordulóban.

- Nem hiszem, drágám, hogy valóban egerek lennének. Szerintem valami mást hallottál…

Simon elcsípte a mondatot.

- Valami probléma van?

Samantha McMurphyt láthatóan kirázta a hideg.

- Egerek vannak a falak között, Mr. Simon. Hallottam, ahogy mászkálnak.

- Sam, Igor nem hagyná, hogy elszaporodjanak itt a rágcsálók, pláne nem Alekszej szobája mellett…

- Ön kapta a kicsivel szomszédos szobát?

- Igen. De az ő hangját még egyszer sem hallottam…

Persze, mivel nem a saját szobájában töltötte az éjjelt, tette hozzá magában Simon.

- Hölgyem, épp Önért indultam. Lenne egy kérésem.

Simon elővette a három fotót, és a földre tette őket. Mindhárman leguggoltak.

- Hajnal úr, Ön szerint az első Tünde, igaz?

- Igaz.

Samantha McMurphy rosszallóan ciccegett.

- Hölgyem, Ön viszont a másodikat és a harmadikat emelte ki. Nos, azt szeretném, ha megmondaná, melyik Tündével találkozott előbb. Tudom, furcsán hangzik, de…

- Értem – bólintott a nemzetbiztonsági tanácsadó, és megmutatta a sorrendet. – A partin így nézett ki. Aztán, amikor éjjel összefutottam vele a folyosón, akkor inkább így.

- Köszönöm, hölgyem. Most pedig megnézném azokat az egereket, ha szabad.

 

Balatonalmádi, Sári villa, délelőtt 10 óra tizenöt perc

- Akadt egy kis probléma – csukta be Rebecca Scott a dolgozószoba ajtaját.

Simon épp végignézte az Igortól kapott videót.

- Most értesített a főnököm. Személyesen a miniszterelnök hívta fel…

- A maga miniszterelnöke?

- Az én miniszterelnököm. Az egyik embere felszívódott. A főnököm nem avatta be, mi folyik a villában, ahogy ő sincs bevonva a nyomozásba, ezért csak most szólt. Ugyanis a miniszterelnök embere valószínűleg beépült a vendégek közé, és a felettesem szerint ezért nem jelent. Csakhogy…

- Csakhogy a brit miniszterelnök embere túladagolta magát. Legalább megmagyarázza, miért nem ismerték fel Donovan Edwardsot a képről. Nem is ő volt az.

- Én is erre jutottam, és itt jön a probléma. Nem a két szép szememért, de egy informátor lenyomozta a férfit. Az igazi neve Donald Panettiere. Takarításra szakosodott.

Simon nem értette.

- Valakit ki kellett volna iktatnia a villában. De a miniszterelnök miért kockáztatta a lebukás veszélyét egy ilyen merész lépéssel? Ez óriási diplomáciai baklövés, évtizedekre alááshatja Nagy-Britannia tekintélyét.

- Mert az egész ügynek semmi köze a találkozóhoz... Nézze meg ezt!

Rebecca Scott csendben ült a videó alatt, és akkor sem szólalt meg, amikor Simon egy tucat fotót mutatott neki. Az MI6 ügynök érezte, hogy életében először el fog veszíteni egy fogadást.

 

Balatonalmádi, Sári villa, délelőtt tíz óra negyven perc

Mindenki a szalonban volt. Chow Yang nyugalmazott kínai tábornok a barokk stílusú kanapé közepén ült, mellette Maurice Perrier francia ENSZ nagykövet. Az azonosítás során valahogy közelebb kerültek egymáshoz, pedig még mindig hiányzott a közös nyelv. Samantha McMurphy, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója és Hajnal Tamás magyar külügyminiszter, a hétvége Júliája és Rómeója a kereveten foglaltak helyet, oldaluk teljesen összeért. Az Awad testvérek nem heverték ki a reggeli veszekedést. Kayvan Awad iráni követ megállt az ajtóban, két gorilla mögötte. Labibah Awad, a húga, aki az iPhone-ja és a strasszos cipője miatt érdemelte ki bátyja haragját, és aki megint mindent takaró burkát viselt, Zaidhoz, az iraki biztonsági főnökhöz csatlakozott, aki az ablak előtti fotelbe rogyott – sőt, mintha az iráni nő támogatná a férfit. Csak egy ember hiányzott.

Kopp. Kopp. Kopp.

Igor Alekszandrovics Szmirnov, az orosz oligarcha és tiszteletbeli magyar konzul, a szokásosnál is lassabban jött le a lépcsőn. Karjában tartotta hat hónapos kisfiát. Alekszej feltűnően csendes volt édesapja ölében. Ő is érezte a levegőben terjedő feszültséget. Igor nem csatlakozott vendégeihez, Simon közelébe bicegett, nem ült le.

Simon Barnabás jelzett Rebecca Scottnak, hogy kezdhetik. Ide most a legtestesebb határozottságra volt szükség.

- Tünde Szmirnovot ma hajnali egy és kettő között meggyilkolták. Utána a tettes felakasztotta a már halott nőt a karzatra, hogy öngyilkosságnak álcázza a történteket. Mivel a villában speciális találkozón speciális vendégek vettek részt, senki nem jöhetett be vagy mehetett ki innen ellenőrzés nélkül. Ez azt jelenti, hogy az elkövető itt ül a szalonban.

Vágni lehetett volna a csendet. Senki nem rezzent.

- A nyomozás kezdetekor Mr. Simonnal fogadtunk. Én azt állítottam, a titkos megállapodást akarták ellehetetleníteni a gyilkossággal, Mr. Simon viszont erősködött, hogy az indíték hagyományos. Ma este együtt vacsorázunk. Vesztettem.

Döbbent pillantások. Simon lazán zsebre dugta a kezét és előrelépett. Borzasztóan zavarta, hogy cápák előtt kell szerepelnie ebihalként, de minden halott megérdemli az igazságot.

- Nem egészen, Rebecca – tegezte le az ügynöknőt.

Rebecca Scott kicsit bele is pirult, pedig Simon csak a hatalmát akarta éreztetni.

- A találkozó adott lehetőséget a gyilkosságra, hiszen roppant furcsa helyzetet teremtett. Az indíték azonban személyes, nem nemzetközi. De mielőtt belemennék, kérem, hadd mutassam be Önöknek Tünde Szmirnovot – azzal a szélesvásznú LCD TV-n elindította az Igortól kapott videót.

A reakciók mindent elmondtak. A felvételen Tünde énekelt, zongorán kísérte magát. Vörös haja lófarokban, laza, koptatott farmert és kinyúlt, kötött pulcsit viselt – Simon nem értette, mégis hogy képes ebben játszani, hiszen az egész kézfejét takarta a pulcsi ujja. Éneklés közben elevenen csillogott a szeme, az arca folyton nevetett, néha grimaszolt is a kamerának. A vendégek nem ilyennek ismerték.

- Akkor estem gondolkodóba, amikor jobban megnéztem Igor dolgozóasztalán a fotókat. A baloldalon az esküvői fényképeket találtam, azokon Tünde ugyanolyan, mint a videón. A jobb oldalra Igor tíz képet tett ki, a terhességet követi végig a sorozat.

Simon behozta a képernyőre a fényképek digitális változatát.

- Az első hat képen semmi nem változik a növő hasat leszámítva. Farmer, tornacipő, mellesleg az esküvőjén sem viselt magassarkút, színes póló vagy nagy pulcsi ezekkel a fura ujjakkal, és élénkvörös haj. Nem paróka, a sajátja. Többször is lófarokba kötötte. Ugyanaz a csintalan mosoly, sőt, pózok. A leendő anyuka majd kicsattant a boldogságtól és az egészségtől. Aztán valami megváltozott. Figyeljék! A hetedik hónaptól kezdve már nem csillog úgy a szeme. Mintha árnyékot rajzoltak volna a képekre. Aztán a tízedik fotón a kisugárzása is más. Én személy szerint itt már egy érett nőt látok. Persze, az anyaság is megváltoztathatta...

Simon most a netről letöltött képeket hívta be.

- Nézzék meg! A szülésig minden rendben volt, ám utána érdekes különbségeket vehetünk észre. Először is az öltözködésében. Polcra kerültek a sportos, laza szerelések, és vagy méregdrága nagyestélyikben, koktélruhákban vagy sötét színű nadrágkosztümökben, szigorú szabású egész ruhákban - mindig zakóval – jelent meg. És a frizura. Általában egyforma: leengedett vörös zuhatag loknikkal. Paróka. Tünde jelentős stílusforradalmon esett át, először tudatos marketing tevékenységnek véltem. Nyilván Mrs. Szmirnovnak ideje volt a státuszának megfelelően öltöznie. Igor Alekszandrovics Szmirnov felesége csak nem nézhet ki úgy, mint egy csitri.

- Soha nem vártam el tőle semmi ilyesmit. Soha.

- Igen, uram, ebben egészen biztos vagyok. Ahogy abban is, hogy nem az anyaság alakította át Tünde Szmirnovot. És ezzel el is érkeztünk a hajnal egyik legérdekesebb felfedezéséhez. A paróka. Tudniillik csak ketten tudtak arról, hogy Tünde parókát visel, közülük az egyik halott. Kovács Péter és Zaid mindketten tisztában voltak vele, és azt is elárulták, hogy Igor nem tudhatott róla. Érdekes, nem? Fontos megjegyeznem, miért csak őket avatta be. Tündének ugyanis viszonya volt Kovács Péterrel és Zaiddal is. Erről Igor tájékoztatott minket. Kovács Péter nem, Zaid viszont tudott a másikról. Mivel a szülés óta Tünde nem lakott egy szobában a férjével, csak a két biztonsági főnök előtt kellett valódi énjét megmutatni – ami nem volt neki. Ugyanis a két férfi szerint Tünde haja eredetileg szőkésbarna, Zaid elmondta, hogy tegnap éjjel festette át feketére. Meg is találtuk a gyerekszoba szemetesében a hajfesték dobozát. A szakértők azonban megállapították, hogy Tünde természetesen fekete. Mi az igazság? Hogy lehet az áldozaton egy golyó általi sérülés hege, amikor senki nem látta az este folyamán, pedig a ruha nem takarta? És miért küldi ide a brit miniszterelnök az egyik takarítóját, Donald Panettiere-t, hogy épüljön be Donovan Edwardsként? És miért lesz a férfi öngyilkos? Ki lövi le Kovács Pétert? És miért? Miért nem árulta el Labibah Awad a bátyjának, hogy vett egy iPhone-t, és ez miért jelentett problémát Zaidnak is? Miért hord az iráni követ strasszos magas sarkú cipőt? Miért égetnek szénné egy feltehetően fiatal nőt az egyik mellékúton az árokban, akiből két Swarovski kristályon kívül nem sok maradt? És valóban egerek vannak az emeleten a falak között?

Simon hatásszünetet tartott. Az arcokra volt írva a zavar, a döbbenet, a harag. Csak két embert környékezett a veszteség fájdalma: Zaid és Igor közel álltak az összeomláshoz.

- Nos, hölgyeim és uraim, kezdjük ott, hogy Önök az évszázad legnagyobb nemzetközi összeesküvésében vesznek részt a Sári villában, méghozzá tudatosan. Ugyanis egy kivételével mindannyian tisztában vannak a ténnyel…

Simon célirányosan Kayvan Awad felé lépett. A volt légiósok a fegyverük után nyúltak.

- Uram, sajnálom, hogy tőlem kell megtudnia, de a húga…

- Állj! – ugrott fel hirtelen Maurice Perrier. – Hagyja abba!

- Simon, ne legyél barom… - figyelmeztette Hajnal Tamás magyarul.

Simon nem hátrált meg. Egy halottnak joga van az igazsághoz.

- A húga a teheráni merényletben…

- Fejezze be! – azzal Maurice Perrier rávetette magát a nyomozóra.

Rebecca Scott előrántotta fegyverét, ugyanebben a pillanatban a testőrök leteperték a nőt. Labibah Awad megindult az emelet felé, Kayvan Awad azonban elkapta, megpróbálta letépni róla a burkát.

- Elég!

A hang halk volt, de annál félelmetesebb. Simon felnézett a francia ENSZ nagykövet alól. Még soha nem látott hatalmasabb embert, mint a kisfiát a karjában tartó, botra támaszkodó Igor Alekszandrovics Szmirnov.

- Azt mondtam, elég! – emelte fel a hangját Igor, botjával nagyot koppantott.

A biztonságiak azonnal lemásztak az MI6 ügynöknőről, Kayvan Awad elengedte húgát, Maurice Perrier pedig kelletlenül ugyan, de hagyta Simon Barnabást felállni.

- Amikor megérkeztetek ide, tisztában voltatok vele, mire vállalkozunk. Közösen abban egyeztünk meg, hogy nem akarjuk tudni a részleteket. De Barnabás rájött. A világot képviseljük most, viselkedjünk is ennek megfelelően.

Két perces néma csend. Aztán szó nélkül mindenki visszament a helyére. Igor jelzett Simonnak, hogy folytassa. A nyomozó sóhajtva vette fel újra a fonalat. Nem bírt benne megfordulni, hogy a francia púdercsomag lenyomta.

- Szóval, uram, a húga meghalt a teheráni merénylet során. Azóta helyettesítik. Ugyanis Irán és a nyugat kapcsolatának szempontjából Labibah Awad nélkülözhetetlen kulcs. Ezt még én is érzem. Egyszerűen nem szabadott meghalnia. Ezért gyűltek össze a Sári villában. Ezért a fokozott biztonsági ellenőrzés. A világ nem tudhat az évszázad diplomáciai csalásáról.

Kayvan Awad összezavarodott. Tett egy bizonytalan lépést a fekete burkás nő felé, de aztán meggondolta magát. Kivárt.

- Véleményem szerint Zaid felügyelte a hamisítást. Tudták, hogy éjjel idetelefonált egy plasztikai sebész? Valakivel arcátszabást beszélt meg. A tökéletes trükköt alaposan átgondolták. Csak az egyik dublőr iPhone-jával nem számoltak. Ráadásul elkövették azt a súlyos hibát, hogy ő értesítette a rendőrséget. Kitty. Egy luxusprosti. Akit aztán gyorsan eltettek láb alól, nehogy beszéljen. Így van?

Zaid nem reagált. Egyáltalán nem érdekelte semmi. Hallgatása azonban felért egy igennel.

- A kihallgatás során mindegyiküknek mutattam három képet – hívta be a szemeket, orrot és szájat ábrázoló fotókat a képernyőre Simon. – Igor és Hajnal szerint mindhárom Tündét ábrázolja, de leginkább az elsőn hasonlít önmagára. Perrier, Yang és az Awad testvérek a középsőt választották, míg McMurphy a középsőt és az utolsót. Sőt, kérésemre megmutatta, hogy a partin a második Tündével, éjjel a folyosón a harmadikkal találkozott. Nem tartják ezt furcsának? A plasztikai sebész is a középső képre mutatott, Zaid a harmadikra.

Simon vett egy nagy levegőt, a célegyenesbe érkezett. Bedobta az adu ászt.

- Donald Panettiere utolsó üzenete így szólt: Alice-nek. Találkozunk Csodaországban.

Labibah Awad egy halk nyögés kíséretében Zaid székének karfájára zuhant. Simon áthatóan nézte, nem kellett mondania, a nő értette. Lassan, nagyon lassan felhajtotta a burkát. Festett fekete haj, a festék nyomot hagyott a homlokán. Egy kifinomult macska.

Igor térde megrogyott, a férfi kezéből kiesett a bot, ha Simon nem kapja el, összeesik. Rebecca Scott kivette Alekszejt az erőtlen karból. Igor Alekszandrovics Szmirnov holtra vált arccal meredt a kísértetre.

- Uram! Uram!

Simon komolyan megrémült. Szívroham.

- Ez a nő nem Tünde. A neve Alice. Valószínűleg a brit titkosszolgálatnak dolgozik.

- Dolgoztam – javította ki Alice, hangja egy díváé. – Dont azért küldték, hogy végezzen velem, mert el akartam tűnni. Igor, annyira sajnálom…

Alice arcán végigfolytak az első könnycseppek.

- Láthatnám őt?

Simon Rebecca Scottra nézett, aki aprót bólintott. Egész jól állt neki a csecsemő. Az egyik testőr kísérte ki Alice-t a középső fotóról a katonai sátorba, hogy elbúcsúzhasson Csodaországjától. A Szív Királynő kérdéseket hagyott maga után.

- És Tünde? Ő fekszik kint? – hörögte Igor.

Simon vette a levegőt, de megelőzték.

- Natasa Szergejevna Rjurik. Az orosz kedvenc. Négy éve dolgoztunk együtt.

Az elegáns párduc. Zaid egy pillanatra elakadt. Lassan, elmélázva folytatta, mintha egy másik világból beszélne.

- Az Afrikai Unió konferenciájára véletlen érkeztünk. A célszemélyünk eltűnt a bejáratnál, be kellett mennünk. Képzeljék el, milyen sokkoló érzés, amikor a női WC-be benyitva hirtelen hármat látnak a társukból. Nem szalaszthattam el a lehetőséget. Olyan egyszerű volt. Az egyik egy angol ügynök, a másik pedig Igor Alekszandrovics Szmirnov felesége. Civil. Nem is értette, mi történik. Alice-t és Natasát könnyű volt meggyőzni, Tündét pedig a gyerekkel tartottuk sakkban. A szülés után pedig már nem volt rá szükségünk. Hihetetlen távlatok nyíltak meg előttünk, amint Alice és Natasa felváltva átvette Tünde helyét. Mindenhol ott voltunk. Felbecsülhetetlen értékű információval kereskedtünk. Fel tudják ezt fogni?

Fel. Voltak annyira nagy játékosok. A sokk fehérre festette az arcokat.

- Natasával Teheránba utaztunk a merényletet követően. Már akkor utasítást kaptunk: Labibah Awad nem halhat meg. Hamar kiderült, hogy Alice fog a helyére lépni, mert ő tudott perzsául, ráadásul a magassága is megfelelt. Vasárnap történt volna meg a végleges csere. Ugyanis Natasa nem tudott olyan jól angolul, és a hétvége privát információit nem akartuk veszni hagyni. Éppen ezért nem értem…

Zaid, a határozott és alapos testőr Irakból, könnyekben tört ki. Egy pillanat alatt sebzett vaddá vedlett. Simon érezte, a férfi eddig bírta. Megint ő következett.

- Zaid azt akarta mondani, nem érti, miért Natasa halt meg, amikor Alice volt pénteken Tünde. Erre pofon egyszerű a magyarázat. De kezdjük az elejéről!

Simon behívta a halott Donald Panettiere fotóját – többen összerezzentek.

- Feltételezem, hogy Donald Panettiere és Alice ismerték egymást, és szerették is. A férfi talán határozottan érkezett a villába, de egy olyan nő, mint Alice, könnyen elbizonytalanítja az embert. Képzeljük csak el! Koktélok, pezsgők, kellemes hangulat, csupa fejes – az éj tele van titkokkal és csalással. Ebben a hangulatban Donald Panettiere és Alice találkoznak. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a találkozó szenvedélybe torkollt, és ez írta alá Natasa halálos ítéletét. Ugyanis nem szabad elfeledkeznünk valamiről: Tündének Kovács Péterrel és Zaiddal is viszonya volt. Most már tudjuk, hogy Natasa volt Zaiddal, aki tudott a két Tündéről. Alice pedig Kovács Péterrel, akinek fogalma sem volt az átverésről.

Simon hatásszünetet tartott – megvárta, amíg mindenki felfogja, mit jelentenek a szavai. Igor megint nehezebben vette a levegőt. Simon minél hamarabb be akarta fejezni, nem bírta nézni a férfi összezuhanását.

- Most találgatni fogok, mert bizonyítékom nincs. Vagy elhiszik, vagy nem, Önökön áll. Tehát Alice és Donald Panettiere összetalálkozik, fellobban köztük a régi szerelem emléke, együtt töltenek pár percet, akár egy egész órát. A brit takarító nem képes végrehajtani a feladatát. Alice valószínűleg elküldi, mielőtt lelepleződik, és a lelkére köti, tűnjön el innen. Nem találkozhatnak többet. A férfi később öngyilkos lett a parton – ennek az oka nemcsak Alice, de a többit Donald magával vitte Csodaországba.

Simon büszke volt magára a hasonlatért.

- Alice visszatér a vendégek közé. Azzal azonban nem számol, hogy a lopott pillanatoknak más is a tanúja volt. Kovács Péter feltehetően látta őket együtt, és féltékeny lett. Dühös. Lehet, hogy jó katona volt, de az érzelmeit nehezen irányította. Kérdőre akarta vonni a nőt, akit szeretett. Megvárta, míg a legtöbb vendég elalszik. Pontosan tisztában volt vele, ki hol van elhelyezve, és mit csinál – ő szervezte meg a biztonsági protokollt a hétvégére. A nappali tűnt a legalkalmasabb helynek a villában. Itt beszélt Tündével. Csakhogy az a Tünde már nem az volt, akit Donald Panettiere-vel látott. Natasa és Alice cseréltek, ugyanis Alice-t hívta a plasztikai sebész. A haja már fekete volt, a nap folyamán festette át neki Natasa, de az arcát is át kellett szabatnia Labibah vonásaira. Annyira hirtelen kellett váltaniuk, hogy semmit nem beszéltek meg, még a ruha cipzárját sem húzták fel rendesen. Talán úgy vélték, olyan későn már nem lesz gond. Mrs. McMurphy ezért találkozott két Tündével.

- Kovács Pétert nyilván csak jobban felmérgesítette, hogy Tünde nem érti, miről beszél, vagyis hogy úgy tesz, mintha nem értené. Nem akarta megölni, ebben teljesen biztos vagyok. Úgy vélem, hevesebbre sikerült a vita, mint várta. Natasa nem az a fajta nő lehetett, aki hagyja magát. Egy erőteljesebb lökés elég volt. Natasa elesett, beütötte a fejét – szerencsétlen baleset. Meghalt. Kovács Péter nem sokat hezitált. Amint felfogta, mit tett, azonnal megszületett benne a terv. Öngyilkosságnak álcázza. Mert arra az egyre nem számított, hogy valaki kihívja a helyi rendőrséget. Itt bukott el. A speciális egység a körülményekre való tekintettel nem nagyon vizsgálódott volna…

Újabb szünet. A hallgatóság emésztette az információkat.

- És őt ki ölte meg?

Simon biccentett Hajnal Tamás felé.

- Először azt hittem, Zaid. Csak ő lehetett az, aki ennyire hamar összerakta a képet. De miután rájött, hogy nem Alice-t, hanem Natasát ölték meg, teljesen használhatatlanná vált. Képtelen lett volna egy ennyire profi bosszúra. Aztán eszembe jutott, hogy Kovács Péter tökéletesen lőhető célpont lett, mivel Igor odaállította Alekszej szobája elé. Ehhez nem is kellett annyira profinak lenni, elég, ha az illető gyakorlott lövő. És ettől kezdve egyértelmű a dolog. Egyetlen ember tudhatta még Zaidon kívül, hogy ki a gyilkos. Alice. Megbosszulta a testvére halálát.

- Mert hölgyeim és uraim, Alice, Natasa és Tünde minden kétséget kizáróan testvérek. Hármas ikrek, akiket a kilencvenes években adoptáltak. Feltehetően az orosz maffia végzett a családjukkal. Két kislányt találtak a lakásban, magukkal vitték őket. Közülük egyet jó pénzért örökbe adtak Nagy-Britanniába, a másik meg talán annyira megtetszett az egyik orosznak, hogy megtartotta. És a harmadik kislány… Nos, mindenki elképzelheti a maga sztoriját. Szerintem Tünde elcsatangolt, vagy elbújt, később találhatták meg, és soha nem tudták azonosítani a családját.

Megrendült csend. Aztán:

- Alice nem létezik többé – suttogta rekedten Zaid. – Értik?! Akár megölte Kovács Pétert, akár nem. Mától kezdve ő Labibah Awad, iráni követ. Ez volt a találkozó célja. Örüljenek!

Nem tört ki üdvrivalgás, sőt. Simon Igorra nézett. Egy kérdés még hátra volt.

- Amikor Zaid azt állította, hogy a szülés után már nem volt szükségük Tündére… - csuklott a férj. – Már akkor…?

- Nem, uram. Tünde nem halt meg, és soha nem csalta meg magát. Várjon egy percet itt, kérem. És addig próbáljon megnyugodni. Zaid, segítsen!

Az iraki biztonsági főnök felkísérte Simont az emeletre. Tudta, mit akar. A gyerekszobába tartottak. Simon beállt az elé a fal elé, amely Samantha McMurphy szobájával volt szomszédos, és ahol egerek laktak.

- Nyissa ki!

Zaid a megfelelő helyen kissé megnyomta a tapétát, halk kattanást követően egy kis rejtekajtó nyílt meg. Pont akkora, hogy egy kisebb termetű ember görnyedve beférjen rajta.

- A gyerek miatt hagytuk életben. Mivel Igor ideállította Kovácsot, ma nem kapott még inni.

Zaid hangjában némi bűntudat csendült. Simon leguggolt, és beljebb lökte az ajtót. A tervekről emlékezett, hogy itt volt egy kamra. Ezek szerint nem is tüntették el teljesen.

A sötét, kicsi lukban párnákon és takarókon egy vörös hajú nő feküdt. Haja lófarokban. Színes cicanadrágot és kinyúlt, hosszú pulcsit viselt, a ruha ujjai elfedték a kézfejét. A fényre hunyorgott. Lefogyott ugyan, az arca megtört, de volt valami elevenség a szemében.

- Mi történt? – kérdezte magyarul.

Simon elmosolyodott, és Tünde Szmirnov felé nyújtotta a kezét.

 

VÉGE