Amaranth

Rejtély a villában

2. rész

 

 

Balatonalmádi, reggel hat óra

Simon Barnabás az előző egy órát Rebecca Scott katonai laptopja előtt töltötte. Titkosított, professzionális tűzfallal rendelkező gép, amely minden tíz percben új jelszót generált, de a net baromi lassú volt rajta. Pedig Simonnak csak az kellett. A Google minden igényét kielégítette - alázatosan dobta ki „Tünde Szmirnov” névre a találatokat, és hihetetlen hasznosnak bizonyult. Ő vállalta a feleséget, míg az MI6 ügynöknő a vendégek háttéranyagát állította össze bizonyos kapcsolatai segítségével.

Simon akkor kezdett elsősorban képek után kutatni a világhálón, amikor Igor Alekszandrovics Szmirnov dolgozószobájában megakadt a szeme az íróasztalra kiállított fotókon. A baloldalra az esküvői sorozatot tette az orosz oligarcha. A fehér öltönyös férfi és az enyhén barackszínű, habos-babos ruhájú menyasszony. Igor ugyan az apja is lehetett volna, mégsem ez volt az első benyomása a nyomozónak. Hanem, hogy szerelmes. Ez a férfi szerelmes – ennél jobb jelzőt később sem talált rá. Tünde pedig akár egy királykisasszony. A nagy nap összes felvételén huncut játékosság csillogott a szemében, és sugárzóan mosolygott, vagy jóízűen nevetett. Ez volt az első furcsa dolog, ami feltűnt Simonnak.

Aztán ott voltak a jobb oldalra kirakott képek – tíz fotó, tíz hónap. A terhességet követte nyomon, ezeket a felvételeket láthatóan nem profi fotós, hanem maga Igor készítette. Az első hat kép egyforma volt a gömbölyödő pocakot leszámítva. A hetedik, nyolcadik és kilencedik képről csak a pajkosság tűnt el, a tízediken pedig az újszülött kisfiút tartó nő mintha nem is Tünde lett volna. Simon ezek miatt fordult a Google-hoz, a keresőszolgáltató alátámasztotta elgondolásait. A csitriből dívát csináltak. Nem, inkább dámát… Egy kifinomult macskát vagy egy elegáns párducot. Nem tudta eldönteni. És ez adta neki az ötletet. Gyorsan lementett néhány képet Tündéről, megszerkesztette őket.

Kinyomtatta a fotókat – ennél jobban még semmire sem volt kíváncsi.

 

Balatonalmádi, part, reggel hat óra tíz perc

Donovan Edwardsnak, a brit miniszterelnök követének, aki magyarázat nélkül távozott, esze ágában sem volt elhagynia Magyarországot. Igazából már semmilyen terve nem volt.

Valahogyan lejutott a partra, közben belőtte magát. Csak így bírta elviselni. Életében először nem tudta, mihez kezdjen. Ha felveszi velük a kapcsolatot, vége. Ezt az örömet nem akarta nekik megadni.

Hallgatnod kell, Don. Tűnj el, mielőtt rájönnek. Elkéstél.”

Igen. Elkésett.

 

Balatonalmádi, Sári villa, reggel hat óra huszonöt perc

Simon Barnabás a villa teraszán ácsorgott. Rebecca Scottot kísérte ki, a nő a szakértői jelentésért ment. Tünde Szmirnov testét nem vitték ki a birtokról, a kertben felállított katonai sátorban vizsgálták – Patak Elemér is jelen lehetett, erre Simon különösen büszke volt.

Mivel a válogatott őrség csak az MI6 ügynököt engedte belépni a rögtönzött boncterembe, Simon úgy döntött, rágyújt. Piros Marlborot szívott tizenhat éves kora óta. Már bevette a szájába a cigit, amikor rájött, hogy az öngyújtóját a nagy sietségben otthon – a vitorlásán – hagyta. Segélykérően nézett körbe. Az egyik napszemüveges testőr megsajnálta, meggyújtotta neki a szálat.

- Szép darab – fújta ki Simon elégedetten a füstöt a fekete, oroszlános öngyújtóra célozva.

 

Nagy-Britannia, Chequers, hajnali öt óra harminc perc

A brit miniszterelnök legurított egy pohárkával Gilpin's Westmorland extra száraz ginjéből. Az alkohol kellemes meleggel öntötte el. A fekete táska a „Prime Minister” felirattal ugyanúgy árválkodott, az államférfi azóta sem lett okosabb.

Kinyílt mögötte a terasz ajtaja, egy jól fésült, ápolt külsejű fiatalember lépett ki galambszürke Channel öltönyben.

- Semmi változás – mondta erős skót akcentussal.

A miniszterelnököt nem lepte meg a hír. Sürgősen vissza kellett hoznia a galambot.

 

Balatonalmádi, Sári villa, hajnali hat óra harminc perc

Igor Alekszandrovics Szmirnov árnyéka volt csupán önmagának, amikor leült a saját szalonjának egyedi tervezésű barokk karosszékébe. Rebecca Scott és Simon Barnabás a kézzel faragott dohányzóasztal másik oldalán foglaltak helyet, mindketten papírokat rendezgettek maguk előtt, de a kihallgatott nem láthatta, milyeneket. Nem jegyzőkönyveztek, nem használtak mikrofont – a zakókat kint felejtették a nappaliban. A beszélgetés teljesen bizalmasan zajlott. Igor még Zaidra is ráparancsolt, maradjon a helyén. Ha valamelyik vendég külön kéri, csak akkor csatlakozhat, mint diplomáciai hatóság.

- Mr. Szmirnov, kérem, beszéljen nekünk egy kicsit Tündéről – kezdte Rebecca Scott színtelen hangon.

Az orosz oligarcha sebzett madárnak tűnt, ahogy összezsugorodott a karosszékben.

- Két éve ismertem meg itt, a Ramada Hotelben. Fomka akkor még nem külügyminiszter volt, hanem moszkvai magyar nagykövet. Együtt ebédeltünk aznap, Tünde szolgált ki minket, és… Beleöntötte a sózott heringet az ölembe…

Igor hófehér zsebkendőt kapott elő, azzal takarta el könnyeit. Simon az antik ingaóra tikktakkjai alapján számolta a másodperceket. Húsz.

- Mr. Szmirnov, volt valami jele annak, hogy Tünde mire készül? Nem szenvedett depresszióban? Nem kísérelt meg már végezni magával? Volt spontán szeretetkitörése, vagy esetleg elhúzódott öntől vagy Alekszejtől?

Igor vette a levegőt, de hirtelen elbizonytalanodott. Tizenkettő.

- Az utóbbi időben nagyon megváltozott. Azt hiszem, a szülés után ráébredt, hogy tényleg túl fiatal hozzám. Hiába mondtam neki az esküvő előtt… Az egész Alekszej születése előtt kezdődött…

- Körülbelül akkor, uram, amikor szerződtette Zaidot? – szúrta közbe Simon.

- Igen. Nem is értettem, minek neki. Hiszen Petya közel hat éve velem van, és tökéletesen végzi a dolgát. Elvittem magammal Párizsba az Afrikai Unió konferenciájára, ott találkozott Zaiddal. Azonnal felvetette velem. Először ellenkeztem, de kiborult. Még sosem láttam úgy hisztizni azelőtt. És semmit nem mondott Zaidról.

- Rákérdezett később?

Öt.

- Nem. Ráhagytam… Zaid rátapadt. Csak egyszer hagyta magára. Hirtelen utazott el, balesetet szenvedett a húga. Hat hete április tizedikén délután. Azért tudom ilyen pontosan, mert akkor volt a merénylet Teheránban… Alekszej születése után Tünde teljesen elhidegült tőlem. Azóta a gyerekszobában alszik, pedig esküszöm, soha nem bántottam. Más lett. Emlékszem, előtte akárhányszor csengettek, azt mondta: „ding-dong”, és ha rákérdeztem, miért csinálja ezt, nem értette, mire gondolok…

Újabb nehéz tizenöt másodperc. A fehér zsebkendő lassan teljesen átázott.

- Uram, még miben vette észre, hogy más lett? – faggatózott tovább Simon, mert végre nyeregben érezte magát.

Három.

- Mostanában nagyon odafigyel az öltözködésére, és szinte csak magas sarkú cipőt hord… ott.

Szaggatott sóhaj.

- Velem már nem beszélgetett sokat. Pedig előtte képes volt befejezni a gondolataimat…

- Kivel beszélgetett ön helyett, Mr. Szmirnov? – vette fel a lépést Rebecca Scott.

Hat.

- Zaiddal például. És nem egyszer arabul és talán perzsául. Azt is észrevettem, hogy néha érti, ha oroszul beszélek telefonon vagy Petyával. Előtte még az angolt is törte. Az orvosa szerint a szülés hozta ki belőle ezt a nagy nyelvi ugrást – fogékonnyá vált rájuk. Bár magyart nem nagyon hallottam tőle. Aztán Petyával is egyre többet foglalkozott, Alekszej születése előtt viszont egyenesen tartott tőle.

- Mit gondol, mi váltotta ki ezt a hirtelen változást?

Negyven. A leghosszabb szünet a kihallgatás alatt.

- Én. Egy vén nyomorékhoz ment hozzá, ez az igazság.

Ötven évre Simon nem a vén jelzőt használta volna.

- Tünde felnőtt, érett nő lett. Nem zárhatta be magát egy öregember mellé… Talán ezért is vetett véget az életének.

Tíz. A zokogás ezúttal nem maradt abba.

- Nézzék, tudom, hogy viszonya volt Zaiddal és Petyával is…

Rebecca Scott és Simon Barnabás egyszerre tátotta el a száját.

- Uram… Ne haragudjon, de… Zaiddal és Petyával is megcsalta önt a felesége? Mióta tudja?

Igor megrázta a fejét, mintha azt akarná mondani: már mindegy.

- Zaiddal akkor láttam először, amikor kijött a kórházból, Petyával talán egy hónappal később. Nem tettem szóvá a dolgot, mert reméltem, bennük megtalálta, amit keresett…

Tizenhat. Most a kihallgatókra kellett várni. Rebecca Scott összeszedte magát.

- Mr. Szmirnov, volt Tündének golyó okozta sérülése?

- Nem… Miért?

- Diplomáciai ügy esetén mindenre ki kell térnünk, ez a protokoll.

A protokoll szó hallatára Igor megborzongott - utálta. Simonnak be kellett ismernie, hogy Rebecca Scott profi. Meg se rezzent, pedig hazudott. Az orvos szakértő találta Tünde testén a golyó által okozott sérülés maradványát a jobb kulcscsont felett. A ruhában, amelyet az esti partin viselt a nő, látszott a heg.

- Uram, tudta, hogy a felesége parókát hord? – tette az asztalra a bezacskózott hajat Simon.

Igor arcán őszinte döbbenet futott át. A férfi ismét zsebkendője után nyúlt – már nem bírta sokáig. A természetes hajszín nem került szóba – Zaid ebben sem mondott igazat. Kiderült, hogy Tünde Szmirnov eredetileg fekete hajú. Simon gyorsan feltette az utolsó kérdését.

- Uram, elárulná, az alábbi képek közül melyik készült Tündéről? – azzal három fotót tett az orosz elé.

Igor rájuk meredt, hosszan nézte az arc egy részletét ábrázoló fényképeket. Túl hosszan. Alaposan összezavarodott. Ahogy Rebecca Scott is. Az MI6 ügynök mérgesen csóválta a fejét, ajkát keskenyre préselte. Az efféle mutatvány nem képezte részét az elveinek. Simon jelezte, majd később elmagyarázza. Ismét Igorra néztek mindketten.

- Nem tudom – nyögte ki az orosz felnézve, hangjából kihallatszott a borzasztó lelkiismeret-furdalás. – Mindegyik őt ábrázolja, nem? – tette hozzá reménykedve.

- De – vágta rá Simon, és egy mozdulattal összegyűjtötte a képeket.

Az MI6 ügynök és a magyar nyomozó végzett. A férj elmehetett. Egyelőre.

 

Balatonalmádi, part, reggel hat óra ötven perc

Donovan Edwards egy szál gatyában ült a stégen, lábát a langyos vízbe lógatta. Műholdas telefonját maga mellé tette, így biztos, hamar megtalálják. Hirtelen nem is tudta felidézni, az egész mikor kezdődött. A heroin, amit magába fecskendezett, kezdett hatni, csak egy emléket hagyott meg benne. Azt a nyarat. Vele.

Nem volt kedve menekülni. Előlük úgyis felesleges. Az is furcsa, hogy eddig nem kapott golyót a hátába.

Gyűlölte. Hiába tett meg mindent, hiába vállalta el a legmocskosabb melókat, semmi nem történt. Ugyanúgy felkelt a nap, és ő kezdte a maradék lelkét is elveszíteni. Amit aztán az este egy pillanat alatt visszakapott. Legalább emberként halhat meg – ez tetszett neki.

Egészen elunta magát. Talán ha hagyja őket a nyomára bukkanni, és menekülhet, izgalmasabb lesz. De akkor elkaphatják. És vallatni fogják. Azt leshetik – különben sem volt miért menekülnie.

Hallgatnod kell, Don. Tűnj el, mielőtt rájönnek. Elkéstél.”

Donald Panettiere.

 

Balatonalmádi, Sári villa, reggel hét óra

Chow Yang kihallgatása egy jó tíz perces kínos mosolygással kezdődött. A beígért tolmács ugyanis nem érkezett meg, Igor pedig jelenleg nem volt alkalmas a fordításra. Elég terhet jelentett neki, hogy minden vendégével személyesen közölte a tragédiát – a protokoll ezt tartotta a legjobbnak.

Aztán a nyugalmazott kínai tábornok minden átmenet nélkül beszélni kezdett. Úgy tűnt, őt nem zavarja a kommunikációs szakadék. Rebecca Scott hamar feladta, a sarokba vonult, fojtott hangon telefonált.

Simon Barnabás eldöntötte, ha kell, hülyét csinál magából. A parókával kezdte. Félig mutogatva sikerült megértetnie, mit akar. Chow Yang határozottan megrázta a fejét. Nem tudta, hogy Tünde parókát hordott. A fotók következtek. A kínai férfi nem nézte olyan sokáig a három képet, és nem is habozott – éles látása miatt volt itt. Rábökött a középső képre. Simon megjegyezte a sorrendet, ezután mindig így kell letennie őket, Rebecca Scott pedig nem problémázott többet a mutatvány miatt – érdekesnek találta a dolgot.

Chow Yang kihallgatása csekély eredménnyel ért véget. A kínai tábornok elmehetett. Alig csukódott be mögötte az ajtó, Rebecca Scott Simon elé penderült. Az arcra kipirult, jól állt neki az izgalom.

- Végre sikerült lenyomozni a tegnap esti bejövő telefonhívásokat. A kimenőkkel nem mentünk semmire, profin vannak védve. Szóval, azt mondtam az emberemnek, hogy nukleáris csapással fenyegettek meg minket, azonnal kötélnek állt – hadarta az MI6 ügynök. - Este tíz és hajnali két óra tíz perc között mindössze egy hívás jött be a villába. Egy pesti szám. Lenyomoztattam. Meg fog lepődni.

- Kétlem.

Tényleg nem döbbent meg. Dr. Szente Albert, a régió legjobb plasztikai sebésze.

 

Balatonalmádi, Sári villa, reggel hét óra öt perc

Hajnal Tamás a halk kopogásra ébredt. Ránézett az éjjeliszekrényen álló órára. Még negyed nyolc sincs. Újabb kopogás, szolid, de már hangosabb. A külügyminiszter az oldalára fordult, egy csapásra kiment az álom a szeméből.

Hoppá

 

Valahol a Balatonnál, reggel hét óra tíz perc

Varga Ferenc helyszínelő négykézláb vizsgálta a szénné égett áldozatot. Nehezen birkózott meg a gondolattal, hogy ez a kupac hamu valaha ember volt. A fogain kívül nem sok értékelhető maradt, de talán elegendő az azonosításhoz.

Ahogy a fejét billegetve próbálta felmérni, milyen magas lehetett az áldozat, egy apró valami hirtelen elvakította. Először megkereste a szemével. A nap sugarait verte vissza.

Felcsippentette és zacskóba tette a kis Swarovski követ.

 

Balatonalmádi, Sári villa reggel hét óra tizenkét perc

A nő ruha nélkül aludt. A könnyű takaró csak a derekát fedte. Szőke haja végre kiszabadult a szigorú kontyból, selymesen terült szét körülötte. Álmában mosolygott.

A harmadszori, sürgető kopogás sem riasztotta fel.

 

Balatonalmádi, Sári villa, reggel hét óra húsz perc

Maurice Perrier francia ENSZ nagykövet keresztbe tette a lábát a barokk széken, és a karfára könyökölt. Nem tartott igényt Zaidra.

- Nem tudom el’inni! Quelle tragedie!1 - csóválta a fejét Maurice Perrier. – Malchanceux Igor, ah!2

Simonnak volt egy olyan érzése, hogy csak játssza az erős akcentust. A franciák megengedhetik maguknak a nem tökéletes angoltudást.

- Mr. Perrier, most találkozott először Mrs. Szmirnovval?

- Oui.

- Elmondaná, milyen benyomást tett Önre a hölgy?

- C’est naturel!3 Olyan ’elyes volt, csak úgy sugárzott! Egy Dior ruhát viselt, tökéletesen állt rajta! Váltottunk pár szót, gyönyörűen beszél franciául. És perzsául is, az angolja meg egyenesen parfait! De oroszul nem ért. Tudják, először úgy próbáltam szóba elegyedni vele.

- Miről tanácskoztak?

- A burka viselésének ’agyományairól – Labibah Awadról jutott eszünkbe. Nagyon otthon volt a témában, össze is vesztünk. Azt mondta, nem szabadna megtiltani Franciaországnak a burka viselését, mert ez olyan, mintha a keresztények nem ’ordhatnának keresztet a nyakukban.

- Tapasztalt valami furcsát a viselkedésében? Nem volt zavart vagy ideges?

- Non. Illetve…

Maurice Perrier előredőlt a széken.

- Mintha kerülte volna Donovan Edwardsot. Talán félt tőle. Nem is csodálom, az a férfi valósággal falta a szemével…! Abominable!4 Egy diplomata nem viselkedhet így. Ráadásul, ahogy az a brit kinézett! Mint egy fegyenc öltönyben…

Rebecca Scott felkapta a fejét. Keresgélt a papírjai között, egy fotót tett le Maurice Perrier elé.

- Róla beszél?

A francia csücsörített.

- Oui. De kövérebb volt, kopasz és borostás. Mint egy igazi igénytelen brit.

Rebecca Scott és Simon Barnabás váltott egy sokatmondó pillantást.

- Mr. Perrier, tudjuk, milyen kényes az ügy, de meg kell kérdeznünk. A többi vendég viselkedésében sem tapasztalt semmi különöset?

Az ENSZ nagykövet most nem vágta rá azonnal a nemet. Nyilvánvalóan tapasztalt, és azon törte a fejét, mennyit illik belőle elmondani.

- Thomas ’ajnal és Sam között talán volt egy kis konfliktus. Nagyon furcsán viselkedtek egymással, mintha zavarban lennének. És az iraki testőr, Zaid meg…

Maurice Perrier szavai a levegőben lebegtek egyértelművé téve, hogy a férfi száján több csúszott ki, mint amennyi illett volna.

- Zaid meg…? – húzta fel a fél szemöldökét Rebecca Scott; Simon elképesztően vonzónak találta a mozdulatot.

A francia egyszerre kényelmetlennek találta a barokk széket. Már megbánta, hogy diplomáciai hatóság nélkül jött. Rebecca Scott taktikát váltott – és jól csinálta.

- Mr. Perrier, tájékoztatom, hogy Tünde Szmirnov nem öngyilkos lett, hanem megölték. A tettes itt van a villában. Mr. Szmirnov nem kíván beleszólni a nyomozásba, a diplomáciai mellékterméket később intézi el. Ennek fényében kérem, fejezze be a mondatot.

A francia ajka dühösen rándult – ritkán fordult elő, hogy őt sarokba szorítják. Még egy elnyújtott percig mérlegelte a lehetőségeit, majd úgy döntött, a kisebbik rosszat választja. Nem hiányzott neki egy diplomáciai melléktermék.

- Zaid félrehívta Labibah Awadot, veszekedtek. Messziről láttam őket, de azt ’iszem, annak az irakinak az volt a baja, hogy Labibah ’asználta az iPhone-ját. Ennyi. Mást nem tudok.

- Mr. Perrier, látott Mrs. Szmirnov jobb kulcscsontja felett golyó okozta sérülést?

- Non – vágta rá határozottan az ENSZ nagykövet. – Nem volt rajta semmi ilyesmi. Ez egészen biztos, ’iszen annak a csodálatos Dior ruhának nem volt pántja.

- Uram, tudta, hogy Tünde parókát hordott? – mutatta meg a zacskót Simon.

- Non! Mon dieu! Ez szörnyű!

Simonnak nem volt kedve egyetérteni, inkább kiterítette a képeket az asztalra a helyes sorrendben.

- Uram, rá tudna mutatni Tündére?

Maurice Perrier a középső fotóra bökött, nem hezitált.

- Merci!

Ennyit még Simon is tudott franciául. Maurice Perrier kihallgatása ezennel véget ért. Az ENSZ nagykövet távozott.

 

Nagy-Britannia, Chequers, reggel hat óra negyven perc

A brit miniszterelnök töltött még egy pohárral. Utált várni. A galambszürke öltönyt viselő ápolt férfi a falnak támaszkodva figyelte. A hajnali pára lassan felszáradt a birtokon. Az államférfi az órájára pillantott. Nehéz szívvel döntött.

- Szólj neki, hogy intézkedjen. Most.

Az igazi Donovan Edwards bólintott, és a telefonja után nyúlt.

 

Balatonalmádi, Sári villa, reggel hét óra negyven perc

Hajnal Tamás magyar külügyminiszter köntösben jelent meg. Alighogy leült, rágyújtott. Nem kérdezte meg, szabad-e. Rebecca Scottra függesztette barna kiskutyaszemét, Simont pillantásra sem méltatta. Valóban nagy játékosnak tűnt. Zaid ezúttal sem kellett.

- Mr. Hajnal…

- Tom.

Az MI6 ügynöknő nem dőlt be.

- Mr. Hajnal, Ön régóta ismeri Tündét. Milyen kapcsolatban álltak?

A külügyminiszter vállat vont.

- Mostanában? Semmilyenben. Megharagudott rám.

- Miért?

- Amikor meglátogattam őket Pesten Alekszej születése után, megkérdeztem, miért hord parókát. Ezután nem szólt hozzám, sőt, rosszul létre hivatkozva elérte, hogy Igor hazaküldjön. Pedig ugrattam. Gondolom, egyszerűen fodrászt cserélt.

Simon az asztalra dobta a zacskózott parókát.

- A megérzése helyes volt, uram. Tünde a szülés után parókát kezdett hordani, Igornak viszont nem mondta el.

- Ennek semmi értelme – fújta ki a füstöt Hajnal Tamás.

A két kihallgató egyetértett vele.

- Tudta, Mr. Hajnal, hogy van egy lőtt seb a kulcscsontja felett?

A külügyminiszter homloka mély ráncokba futott.

- Azt nem hiszem. Tavaly nyáron sokat láttam bikiniben.

- Úgy tájékoztattak minket, hogy Önnek éjjel hölgytársasága volt. Mesélne erről egy kicsit?

A külügyminiszter arca láthatóan megnyúlt. Nem válaszolt. Feleség és három gyerek – ez elég nagy visszatartó erő.

- Tehát nem tagadja, hogy egy Kitty nevű prostival volt körülbelül hajnali fél kettőig?

- Mi?! Egy prosti?

Hangja valódi meglepetést tükrözött. Rangon alulinak érezte a vádat.

- Akkor nem vele volt?

- Nem!

- Hanem? Mr. Hajnal?

Hajnal Tamás nagyot nyelt, kiverte a hideg verejték. Szinte hallani lehetett a szíve dübörgését. A cigije lassan leégett.

- Uram, Tünde nem felakasztotta magát, hanem meggyilkolták. Ha nem áll elő épkézláb magyarázattal, Ön lesz az első számú gyanúsított. Szóval, kivel volt?

- Velem!

A választ az ajtóban álló magas, szőke nő adta meg. Samantha McMurphy.

 

Budapest, reggel hét óra ötven perc

Dr. Szente Albert bekapcsolta a kávéfőzőt. Kilencre kell a rendelőbe érnie. Két zsírleszívás és egy mellfelvarrás. Könnyű napnak nézett elébe.

Épp kitöltötte magának az erős feketét, amikor csengettek. Bosszankodva simította el ruháján a ráncokat. A bejárati ajtóhoz menet vetett egy pillantást a tükörbe. Nincs mese, ő sem lesz fiatalabb.

Kulcsot dugott a zárba, elfordította. Egy villanás, ennyit látott. Fekete zsákot húztak a fejére, és már lökték is előre. Meglepődni sem volt ideje.

 

Valahol a Balatonnál, reggel nyolc óra

Donald Panettiere üres tekintettel meredt a műholdas mobil kijelzőjére. Az utasítás túl egyértelmű volt. Kitörölte az üzenetet, és visszatette maga mellé a készüléket. Ügyelt rá, hogy a papír kilátszódjon alóla.

Jól érezte magát a Balatonnál. A nap lágyan cirógatta az arcát. Még a madarakat is hallotta. A parton senki nem járt. Végre maga lehetett.

Ez volt az utolsó gondolata. Keményen a hasfalába szúrta a tűt, túladagolta magát.

 

Balatonalmádi, Sári villa, reggel nyolc óra

Samantha McMurphy és Hajnal Tamás együtt töltötte az éjszakát. Mozdulataikból ítélve nem ez volt az első eset. A nő szorosan a férfi mellé ült, lábuk összeért. A nemzetbiztonsági tanácsadót Igor küldte be – volt egy olyan érzése, hogy Fomkának szüksége lesz rá. Simon kicsit sajnálta, amiért nem tudják a külügyminiszter nyakába varrni az ügyet.

Rebecca Scott gyorsan felvázolta a tényeket Samantha McMurphynek is. Gyilkosság. A nő nem döbbent meg. Nagy tétben játszanak a hétvégén. Természetes, ha ilyen dolog történik.

- Mrs. McMurphy, tapasztalt bármilyen furcsaságot Tünde viselkedésében?

- Ami azt illeti, igen.

Simont meglepte az egyenes válasz. Végre egy tökös ember. Egy .

- A partin váltottunk pár szót az összeesküvés elméletekről. Említettem neki, hogy épp erről írok tanulmányt, ha érdekli, odaadom neki a nyers változatot. Aztán éjjel, úgy hajnali egy óra tájt összefutottam vele a folyosón. Elfogyott az… Khm…

Samantha McMurphy elvörösödött. Hajnal Tamás nyugtatóan megsimogatta a combját. A nő jelenlétében minden laza sármja visszatért.

- Az óvszer. Samnél volt még egy dobozzal.

Pedig az évszázad poénja lett volna egy közös gyerek, jegyezte meg magában Simon.

- Szóval épp akkor léptem ki Tom szobájából, amikor Tünde Alekszejéből. Mielőtt kérdőre vonhatott volna, felajánlottam neki, hogy azonnal kihozom a tanulmányt. Nem értette, miről beszélek. Nagyon furcsa volt, mert mintha nem csak nem emlékezett volna rá, egyáltalán nem értette. Jó éjt kívánt, de az a mondat… Erős orosz akcentussal ejtette ki a szavakat. Ezt nagyon furcsának találtam, mert este viszont anyanyelvi szinten beszélt, teljesen természetesen. Nem kérdezhettem rá, mert lesietett a lépcsőn. És a ruháján a cipzár nem volt egészen felhúzva.

- Nos, Mrs. McMurphy, úgy tűnik, Ön látta utoljára élve az áldozatot…

Csend ereszkedett a szalonra. Gyász és sajnálat. A nemzetbiztonsági tanácsadó szeme mintha könnybe lábadt volna. Simon el akarta terelni a figyelmét.

- Hölgyem, feltűnt Önnek, hogy Tünde parókát hordott?

- Nem.

- És egy golyó által okozott sérülés nyoma a jobb kulcscsontja felett?

- Nem…

A nő felvitte a hangsúlyt a mondat végén. Simon Barnabás és Rebecca Scott egész testében megfeszült.

- Éjjel, amikor elment mellettem, mintha láttam volna valami ilyesmit. De sötét volt a folyosón.

Simon kitette a fotókat.

- Megmondanák, kérem, melyik Tünde Szmirnov?

Hosszabban tanulmányozták a képeket.

- Mindegyik ő, nem? – nézett fel Hajnal Tamás.

- Jaj, Tom, az első biztosan nem – javította ki Samantha McMurphy.

A külügyminiszter jobban megnézte.

- Szerintem meg de. Sőt, leginkább ő.

A nemzetbiztonsági tanácsadó a fejét csóválta, és kicsit feljebb tolta a középső és az utolsó fotót így emelve ki őket.

- Utolsó kérdés Mr. Hajnal és Mrs. McMurphy. Felismerik Donovan Edwardsot? – emelte fel a személyi titkár fotóját Rebecca Scott.

- Talán. Jól megcsúnyult szerencsétlen.

- Olyan szökött fegyenc formája volt tegnap. És le nem vette a szemét Tündéről – fűzte hozzá a nemzetbiztonsági tanácsadó.

- Esetleg tudnak valamit Labibah Awad iPhone-járól? – kérdezte hirtelen Simon.

- Nem. Miért? Elveszett?

- Nem érdekes. Végeztünk.

Samantha McMurphy és Hajnal Tamás távozott. A kirakós kerete kezdett összeállni.

 

Balatonalmádi, rendőrség, reggel nyolc óra húsz perc

Varga Ferenc csalódott volt. Nem sikerült azonosítani az áldozatot. Az egyetlen nyom az egyik fogon talált ékszer volt. Ugyanaz a Swarovski gyémánt, mint amilyet felszedett a helyszínen.

Zavarta ez a hiány. Nem tudta eldönteni, mi legyen a következő lépés. Írt egy SMS-t a felettesének, tanácsot kért.

 

Balatonalmádi, Sári villa, reggel nyolc óra huszonöt perc

Labibah és Kayvan Awad ragaszkodott Zaidhoz. Még két biztonsági is odaállt mögéjük – az iráni követek értékesek voltak. Megmotoztatták a kihallgatókat – a merénylet óta ennyire óvatosak. Labibah mindent elfedő, sárga burkát viselt. Simont rettenetesen zavarta, hogy nem látja az arcát. A protokoll azonban nem hagyta ezt szóvá tenni.

A testvérpár nem tapasztalt semmi érdekeset. Nem beszéltek Tündével az est folyamán, csak bemutatták őket egymásnak. Nem tudnak segíteni. Nem, nem tűnt fel nekik, hogy Tünde parókát viselt. És a lőtt seb?

Zaid lélegzete hallhatóan elakadt.

- Mit mondott?

Az iraki hangja furcsán remegett.

- Tünde jobb kulcscsontja felett van egy heg, golyó okozta sérülés – világosította fel Rebecca Scott.

Zaid pupillája kitágult. Az irakin látszott, próbálja kordában tartani az érzéseit. Egyre erősebben zihált, és úgy meredt Labibahra, mintha először látna embert.

- Elnézést – hadarta, és kirohant a szalonból.

Simon kezdte sejteni. Most, hogy a zord testőr távozott, már meg merte mutatni a képeket. Előbb Kayvan, majd Labibah Awad is a középsőre mutatott. Jöhet az iPhone.

- Hölgyem, úgy hallottuk, volt egy kis nézeteltérése Zaiddal a tegnapi partin. Az iPhone-ja miatt.

Kiborult a bili. Kayvan Awad az anyanyelvén támadt húgára. Labibah ijedten tiltakozott, de bátyja csak mondta és mondta. Valamin nagyon felmérgesítette magát, de Simon semmit nem értett. Végül nagyon csúnyát vághatott a fejéhez, mert Labibah elviharzott – ő nem kért elnézést. Kayvan Awad is távozott, közben magában motyogott. A testőrök árnyékként követték.

- Ez nagyon tanulságos volt…

- Az biztos. Kár, hogy egy kukkot sem értettünk belőle.

Rebecca Scott szája kihívó félmosolyra húzódott. Simon hosszan füttyentett.

- Beszél arabul.

- Perzsául. Igen. Sokáig foglalkoztam fordítással. Mit gondolt, miért az én csapatom kapta az ügyet? Kayvan felháborítónak tartja, hogy Labibah iPhone-t használ, miközben Iránt képviseli. A merénylet óta egyikük sem használt saját mobilt, csak egy belső hálózaton futó közöset. Nem érti, hogy lehet Labibah ennyire felelőtlen, hiszen majdnem meghalt. Az iPhone még csak hagyján, de ha a sajtó kiszimatolja a gyémántköves magas sarkú cipőt, amit tegnap a szobájában látott, akkor végük. Tönkreteszi, amit eddig felépítettek. Labibah mindent tagadott, már amikor szóhoz jutott. Kayvan azzal fejezte be, hogy Allah ne verjen senkit lánytestvérrel. Ennyi.

Simonnak ez bőven elég volt.

- Lehetett vajon az a cipő Swarovski köves?

- Gondolom. Miért?

Simon összefoglalta a kollégájától kapott üzenetet.

 

Valahol a Balatonnál, reggel nyolc óra harminc perc

Egy kocogó talált rá a stégen heverő férfira. Azonnal riasztotta a rendőrséget. Varga Ferencnek sűrű reggelje volt. Egy szénné égett nő – bízott benne, hogy férfiak nem csináltatnak fogékszert – és egy öngyilkos drogos, aki leginkább szökött fegyencnek tűnt. Még búcsúlevelet is hagyott a szokatlan telefon alá hajtva. „To Alice”.

 

Balatonalmádi, Sári villa, reggel nyolc óra negyven perc

Mivel Igor nem engedte Kovács Pétert elmozdulni Alekszej szobája elől, Rebecca Scott és Simon Barnabás helybe ment. A biztonsági főnök a körülményeknek megfelelően festett: csapzott volt és nyúzott. Láthatóan nem örült a kihallgatásnak – ő eddig mindig a másik oldalon volt.

A többiek? Zaid kemény fickó, jó vele dolgozni. Perrier egy selyembe csomagolt szarházi. McMurphy Kováccsal dug. Álszent banda. Az Awad testvérekkel nem került kapcsolatba, csak a védelmüket szervezte meg. Zaid vállalta a személyes testőrséget. A kicsi kínai fél órán keresztül magyarázott neki valamiről az este. A parti alatt a bejáratot védte. Végig. Az éjjel sem tapasztalt semmi furcsát. Nem hallott hangokat. Fogalma sincs, hogy történhetett. Gyilkosság? Sejtette. Tünde nem az a fajta nő volt, aki öngyilkos lesz.

- Peter…

Rebecca Scott a keresztnevén szólította, Simont ez érzékenyen érintette.

- Peter, Igor tisztában van vele, hogy viszonyotok volt.

A biztonsági főnöknek a szeme se rebbent.

- Tudom. Nem tehetek róla. Beleestem.

Simon nagyon szívesen orrba vágta volna.

- Ahhoz képest nem nagyon rázta meg a halála – adott hangot véleményének a nyomozó.

Kovács Péter szeme gyilkosan megvillant.

- Azt hiszem, ráérek kiborulni. Most a kicsi és Igor fontosabb.

Ebből a mondatból hiányzott a dac – tiszta, durva őszinteség sütött belőle. Tehát vannak érzései.

- Alekszej születése után megváltozott. Nagyon tüzes nő lett belőle. Meg is lepett, amikor elkezdett közeledni. Előtte nem igazán kedvelt, legalábbis azt hittem. Elmondta, hogy csak Igor előtt nem akarta kimutatni, mennyire vonzódik hozzám.

- Tudta, hogy parókát hordott?

Simon szándékosan felejtette el az „uram”-ot.

- Persze – mosolyodott el keserűen a biztonsági főnök. – Igornak nem szabadott beszélni róla, ez volt az egyik heppje.

- Milyen volt az eredeti hajszíne?

- Szőkésbarna.

Rossz válasz. Fekete.

- Peter, és láttál a jobb kulcscsontja felett golyónyomot?

- Nem – vágta rá azonnal, majd pár pillanat múlva hozzátette: - Nem mernék rá megesküdni.

Ez a kis szünet feltűnt Simonnak.

- Peter, felismered ezen a képen Donovan Edwardsot?

A férfi arca megrándult. Simon haragot, gyűlöletet és félelmet látott rajta.

- Mondjuk. Ez a brit barom rányomult Tündére – azzal a földre köpött.

Milyen jól nevelt.

- Azt tudta, hogy Tünde Zaiddal is csalta Igort?

Kovács Péter szája tátva maradt. A férfi egész testében remegni kezdett. Simon biztos volt benne, amint teheti, kinyírja az irakit.

- Rámutatna Tündére? – emelte fel gyorsan a fotókat.

Kovács Péter rámeredt a képekre. Az arca hirtelen megváltozott, borzalmat tükrözött. Mintha egy végzetes igazságra döbbent volna rá.

- Úristen – lehelte magyarul.

Mielőtt kiderülhetett volna, mi hatott rá ennyire durván, apró szisszenést hallatszott. Kovács Péter a szobaajtónak esett. A homlokán lévő lyukból szivárgott a vér.

 

VÉGE A MÁSODIK RÉSZNEK

1 Micsoda tragédia!

2 Szegény Igor, jaj!

3 Ez csak természetes!

4 Undorító!