Amaranth 

Rejtély a villában

1. rész

 

Balatonalmádi, Sári villa hajnali két óra

Kitty – y-nal – mezítláb lopakodott ki a Sári villa hátsó kapuján. Egyik kezében magas sarkú cipőjét, másikban strasszos kistáskáját tartotta. Hárommillió forintot kapott hat óráért. Azért őt választották, mert a magassága tökéletesen megfelelt. És mert ő olyan körökben mozgott. A kapunál álló fekete szemüveges őrök – éjjel nem is süt a nap – ügyet sem vetettek rá. Ez volt a lényeg. Kitty befordult a sarkon, a villa nagykapujának oldalára. Lejjebb várta a taxi. Nem a szokványos balatonalmádi jármű – sötétített sportkocsi. Ez is szerepelt az ajánlatban.

Kitty megszaporázta lépteit, minél előbb túl akart lenni ezen. Mindig ideges lett az ilyen munkától. Ahogy rálépett az első lépcsőfokra – a széles kőlépcsőt egy éve építették, hogy a fel-és lejárást könnyebbé tegye az új tulajdonosnak -, tekintete megakadt egy szokatlan tárgyon. A nappali ablakán benézve tökéletesen lehetett látni. Kitty kezéből kiesett a Swarovski köves magassarkú. Ha még a kerítésen belül van, másképp cselekedett volna. De már kijött.

Elővette iPhone-ját, és hívta a rendőrséget.

 

Balatonalmádi, kikötő, hajnali két óra öt perc

Simon Barnabás mérgesen rúgta le magáról a durva pokrócot. A csendben hullámzó Balaton nyugalmát élesen törte meg a visító telefon. A férfi tapogatva kereste meg a szolgálati mobilt, és előre eltemette magában a részeg kölyköket, akik miatt ilyenkor zaklatják. Szombat hajnalban.

- Halló – morgott bele álmosan a készülékbe.

Talán nem kellett volna meginnia azt az üveg Olaszrizlinget. Legalábbis nem egyedül.

- Itt Simon.

Az ügyeletes tiszt hihetetlen gyorsan és tömören foglalta össze a lényeget. Mire a végére ért, Simon Barnabás már felöltözött, és kimászott a kabinból.

Haláleset a Sári villában. Abban a házban.

 

Balatonalmádi, Sári villa, hajnali két óra tíz perc

Igor Alekszandrovics Szmirnovot fojtott kiabálás és lábdobogás verte fel nyugtalan álmából. Az orosz férfi tudta, hogy valami nem stimmel. Évek óta ezzel az érzéssel élt együtt. Sokáig úgy gondolta, a világgal van baj, de lassan ráébredt, hogy ő mérte fel rosszul a dolgokat. Ehhez a felismeréshez azonban ő kellett. Tünde. A felesége, aki még nem töltötte be a huszonkettőt, mégis hozzáment és szült neki egy kisfiút. Igor hegyezni kezdte a fülét, de nem hallotta Alekszej hangját. A csöppség tehát nem riadt fel.

Igor felült, óvatosan a padlóra tette a bal lábát. A jobba azonnal belehasított a fájdalom. Néhány lélegzetvételnyi ideig dörzsölte térdtől lefelé, majd az ágy keretébe kapaszkodva – csak neki volt ilyen szörnyű, kerítéses fekhelye a villában – feltápászkodott. Speciális botja, melyet a saját kérésére sétapálca szerűre alakítottak, az éjjeliszekrénynek döntve pihent. Régebben külön rituálé részét képezte, hogy Tünde betáncol a szobájába, széthúzza a függönyöket, mellébújik és suttogva felébreszti, kisegíti az ágyból, ráadja a köntösét, és elvezeti a botig. Igor keserűen gondolt erre a szokásra, amikor megfogta a sétapálca formájú segítőeszközt, és az ajtóhoz sántikált.

Kilökte a nehéz szárnyakat. A nappaliban égett a villany, ami a lépcsőfordulónak sajátos, hátborzongató fényt kölcsönzött. A mozgolódás lentről jött, oroszul osztogatott ideges parancsok csattogtak a levegőben – mintha magyar és iraki biztonsági főnöke egymást akarná túllicitálni. Igor keze ráfeszült a bot oroszlánt mintázó fejére. A fal mellett indult el lefelé a fa lépcsőn, bal kezével végig támasztania kellett magát.

- Всё в порядке?1 – kérdezte félúton.

Lent egy pillanat alatt csend lett. Kovács Péter és Zaid összenéztek. Igornak riasztó gondolatai támadtak. Soha nem fordult még elő, hogy nem kapott választ a kérdésére, még fiatalkorában sem. Még két lépcsőfokot tett meg, onnan már látta. Igor kezéből kiesett a bot, nagyokat koppanva gurult le a lépcsőn. A férfi elvesztve egyensúlyát a falnak zuhant, lábai felmondták a szolgálatot. A mellkasát markolta, amikor Kovács odaért hozzá. Valamit mondott neki, de ő nem hallotta. Mintha mélyre úszott volna egy sötét tóban. Csend volt körülötte, fullasztó feketeség. És az agyába beleégett kép…

Tünde karzatról lógó ernyedt teste.

 

Prága, hajnali két óra tizenkét perc

Rebecca Scott épp szünetet tartott, amikor megrezzent a mobilja. A lenyomozhatatlan belső készülék az anyósülésen hevert mellette. A nő alapelve az volt, hogy azzal tudja a legjobban kerülni a feltűnést, ha mindent kitesz az emberek orra elé. Mert annál tovább úgysem látnak. Átnyúlt a telefonért, és a kormányra támasztotta, hogy kényelmesen el tudja olvasni az üzenetet, amit aztán ki is töröl rögtön.

„GU176-uniredteamnow”

Rebecca rátaposott a fékre, a pickup csikorogva állt meg. A nő megfordult, közben már rákapcsolódott a belső hálózatra, és riasztotta az embereit.

Azonnal Magyarországra kellett repülniük.

 

Budapest, hajnali két óra tizenöt perc

Az Országgyűlés Hivatalának külügyi osztályvezetője elégedetten csukta be a konferenciaterem ajtaját. Maga ellenőrizte az összes apró részletet. Rajta kívül még hárman dolgoztak a találkozó termének berendezésén, előtte a legnagyobb ellenőrzésnek vetették alá őket. Egy gombostűt sem vihettek be a biztonsági kamerákkal felszerelt, riasztós konferenciaterembe.

Már két napja megérkeztek az ENSZ speciális biztonsági emberei – inkább tűntek kommandósoknak, mint testőröknek, az öltöny sem úgy állt rajtuk -, átfésülték az egész Parlamentet, észrevehetetlen kamerákat helyeztek el az épület legkülönbözőbb pontjain, hőérzékelőket a tetőn; hétfőn fontos ENSZ ülés lesz Magyarországon. A külügyi osztályvezető a mai napig nem értette, miért pont Budapest ad otthont egy ilyen horderejű találkozónak. A britek, a franciák, de még az osztrákok is sokkal alkalmasabbak lettek volna.

A világsajtó már hetekkel korábban elkezdte boncolgatni a témát. A külügyi főigazgató minden cikket elolvasott, otthon akart lenni a dologban, nehogy valami elkerülje a figyelmét. Karrierje fénypontját jelentette ez a konferencia. Az atomról, a gázról és az olajról lesz szó – mi másról -, de most az iráni követek is jelen lesznek. Nem is akármilyen követek.

Labibah és Kayvan Awad, az új elnök unokahúga és unokaöccse. A testvérpár az utóbbi egy évben minden lehetséges fórumon kiállt Irán mellett, és barátságosabb hangokat pendítettek meg a Nyugattal. Labibah nyitottabbnak tűnt bátyjánál, a nő egyértelműen nyugatpárti – azaz amerika-párti - volt, és bár azt hivatalosan senki nem tudta, mennyire irányítják az Awad testvéreket otthonról, megjelenésük az ENSZ ülésen mérföldkőnek számított.

Ezért is kavart óriási port a hat héttel ezelőtti merénylet Teheránban. Radikális elkövetők – azóta sem tudni pontosan, kik - felrobbantották a testvérek konvoját – a szerencsétlen járókelőkön és a kíséreten kívül más nem maradt ott. Labibah életéért ugyan küzdöttek az orvosok, de pár óra alatt stabilizálták az állapotát, Kayvan pedig megúszta néhány égési sérüléssel és könnyebb töréssel.

A külügyi főosztályvezető megcsóválta a fejét. Remélte, hogy az ő Parlamentjében hasonlóan véres eseményekre nem kerül sor.

 

Balatonalmádi, Sári villa, hajnali két óra húsz perc

Simon Barnabás legszívesebben megütötte volna az előtte álló férfit. Kovács Péter leginkább utcai bűnözőre hasonlított borostás arcával, fekete bőrkabátjában és a karikákkal a fülében, mert mindkettőben volt egy. Mikor megérkeztek a villához, természetesen szirénázva, akkor ez a férfi jött eléjük, és kéretlen stílusban utasította, hogy azonnal kapcsolják le a fényeket és a hangot. Még felverik az egész kurva környéket. Szó szerint ezt mondta. Most meg nem akarta beengedni őket, hiába ismételte el százszor, hogy ez az ő körzete, és ki kell vizsgálnia az esetet. Persze, könnyen beszél ez a kigyúrt, határozottan ellenszenves férfi a hatalmas gorillákkal a háta mögött. Ugyanis abból eddig vagy húszat számolt össze. Ahogy fel tudta mérni, nem beszéltek magyarul, csak oroszul. És ez nagyon bosszantotta.

Mikor már semmi más ötlete nem volt, idegesen csípőre tette a kezét úgy, hogy farmerdzsekije alatt láthatóvá váljon szolgálati fegyvere, egy kezes CZ-75-ös. Azt remélte, így több tisztelet kap. Kovács Péter is hasonló mozdulatot tett, az ő övéből azonban egy orosz Sztecskin kandikált ki – a biztonsági főnök megnyerte ezt a csatát is.

- Idefigyeljen – váltott hirtelen hangnemet Simon. – Ebben a házban meghalt egy nő, méghozzá a tulajdonos, Tünde Szmirnov. Felakasztotta magát. Engem rohadtul nem érdekel, ki a fene maga, és kinek dolgozik. Amíg Magyarországon vannak, addig a magyar állam törvényei kötelezik önöket, és az alapján be kell engednie, akár tetszik, akár nem.

Kovács Péter mérgesen fújta ki a levegőt. Sokat látott idegenlégiós, akit megpróbál sarokba szorítani ez a helyi seggdugasz. Talán le is lövi, de ekkor meghallotta a bot koppanását a háta mögül.

- Что?2

Mielőtt Péter válaszolhatott volna, Simon Barnabás kihasználta a lehetőséget. Felismerte ugyanis Igor Alekszandrovics Szmirnovot, a dúsgazdag orosz oligarchát, aki újabban tiszteletbeli konzulként tartózkodott Magyarországon, és aki bő egy éve megvette feleségének a csinos Sári villát eljegyzési ajándék gyanánt. Rögtön rá is költött egy nagyobb vagyont, ugyanis a három lakásból egyet csináltatott.

Az alsó szinten a lépcsőházat, az előteret, a kisebbik fürdőt és az egyik szobát egybe nyittatta, így hozva létre egy tágas nappalit. Fent pedig az első lakás konyhája és spájza lett a ház legkisebb vendégszobája, előtere és fürdője a közlekedő folyosó. A másik lakás előtere már gyerekszobaként funkcionált, konyháját pedig szintén szobának alakítatta át az új tulajdonos. Az összesen tíz hálószoba majdnem mindegyike beépített kis fürdőt kapott, mintha ugyan ki akarná adni őket; a földszinti legnagyobb helyiségből méregdrága bútorokkal bélelt szalon lett. Simont elfogta a féltékenység a tervek láttán – a Sári villa valódi úri rezidenciává vált Igor keze alatt.

Igaz, most sokkal idősebbnek, és elveszettebbnek tűnt a férfi, mint mikor behozta a hivatalba elfogadtatni a terveket. Az arca talán könnyektől csillogott. Mintha nem lett volna benne sok élet. Valószínűleg, mert Tünde felakasztotta magát az eljegyzési ajándék karzatára…

- Simon Barnabás, almádi rendőrség. Szeretnék bemenni a kollégáimmal, hogy kivizsgálhassuk az esetet…

Igor bólintott. Értett magyarul és beszélt is – Tünde szerint cukin -, de a saját embereivel jobban szeretett oroszul kommunikálni.

- Jöjjenek – intett a fejével Igor, és meg is fordult.

- Igor! – szólt utána Kovács magyarul. – Mindjárt megérkezik a különleges osztag Prágából…

- Már így is összejártátok a helyet, Petya. Inkább maradjatok nyugodtan.

A balatonalmádi nyomozó számára eddig ismeretlen erő csendült Igor hangjában. Ennek a férfinak hatalma volt. A biztonsági főnök félreállt az útból, hogy Simon Barnabás és kollégái bemehessenek a villába.

 

Prága, katonai reptér, hajnali két óra harmincöt perc

Az üzenet tartalma az MI6 alkalmazottjának teljesen egyértelmű volt. Magyarországon a 176-os kódszámot viselő akció során haláleset történt, az egész egységre szükség van, mert „uni” ügyről volt szó. Uninak a saját csapatában becézték az Egyesült Nemzetek Szervezetét – United Nations.

A 176-os kódszámú akció minden idők eddigi legtitkosabb tárgyalása volt – a résztvevőkön kívül senki nem tudta, mi folyik a Sári villában, az ENSZ főtitkára pláne nem. A különleges osztag emiatt töltötte a hétvégét Prágában – biztos közelben kellett lenniük.

Egy sima diplomáciai haláleset mindig sokkal több fejtörést okoz, de a mostani az eddigieknél sokkal veszélyesebb. Rebecca Scott súlyos nemzetközi botrányt szimatolt.

 

Balatonalmádi, Sári villa hajnali két óra harmincöt perc

Simon Barnabás körülbelül fél méterről nézte a testet. Ahogy belépett a nappaliba, tudta, nem egyszerű öngyilkossággal van dolga. A környezet mást súgott. És Tünde Szmirnov is. Minél tovább bámulta a vonzó nőt, annál erősebben érezte. Csak ő és a kollégái maradtak a nappaliban. A bűnöző külsejű Kovács felkísérte az újból összeeső Igort a kisfiához, a terrorista küllemű Zaid pedig – a feleség által preferált biztonsági főnök, mint Simon megtudta – a gorillákkal vonult el. A házban amúgy csend volt, ami szintén nyugtalanította a nyomozót. Indokolatlannak tartotta a profi testőröket, ha csak a Szmirnov család tartózkodott itt. Elhatározta, végigmegy a szobákon, de előbb a holttest izgatta.

- Szedjétek le!

Tünde rongybabaként hullott az alatta álló férfi ölébe. A földre fektették, hogy az orvos jobban hozzáférhessen. Simon az első ciccenésre felfigyelt.

- Mondjad, Patak, hadd halljam.

Patak Elemér még egyszer végigfutott a testen, majd intett a nyomozónak, hogy guggoljon le mellé.

- Barna, ez a nő nem öngyilkos lett – közölte fojtott hangon.

Simon nem lepődött meg, ő az első percben érezte, hogy az ügy nem olyan egyszerű.

- Teljesen biztos, hogy nem a kötél okozta a halálát, akkor az arca pirosabb lenne a felrobbant hajszálerek miatt, a nyaka tele lenne véraláfutással, és a bőrön látszanának a nyomok…

- Ha lezuhant volna, értem – bólintott Simon. – Van valami tipped?

- Első ránézésre méreg, hacsak…

Patak Elemér az áldozat feje alá nyúlt, a koponyát akarta végigtapogatni, ám a vörös hajzuhatag a kezében maradt. Tünde parókát viselt. Simon ösztöne megint villant egyet, a férfi műanyag zacskóba tette a bizonyítékot. Az orvos ismét próbálkozott, a fekete konty ezúttal eredetinek bizonyult. Patak Elemér hümmentett egyet, nála ez egy heurékának felelt meg.

- Második ránézésre fejsérülés. Enyhén, de érezni. Beüthette valahova.

Egyszerre néztek körbe Simonnal. A nappali hemzsegett lehetséges gyilkos eszközben.

- Mi az az ujján és a kézfején? Fekete tinta?

- Nem hiszem – vizsgálta meg Patak Elemér az áldozat jobb kezét. - Boncolás után többet tudok mondani – tette hozzá.

Simon Barnabás felegyenesedett. Megváltoztak a dolgok. De ezt egyelőre megtartja magának.

 

Balatonalmádi légtere, hajnali három óra húsz perc

A két másodperce kidobott MI6 egység tagjai beleolvadtak a sötétbe. Rebecca Scott szorongva figyelte a magasságmérőt, gyűlölt ugrani. A koordináták szerint a célállomás közvetlenül alattuk helyezkedik el, a landolást elméletileg előkészítették a lentiek. A nő egészen megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy Kovács Péter a biztonsági parancsnok.

Ez nagyban megkönnyíti a helyzetet.

 

Balatonalmádi, Sári villa, hajnali három óra huszonegy perc

Simon Barnabás épp befejezte a digitális fényképezőgépen a helyszínről készített fotók elemzését – a tettes nem hagyott nyomot, egyedül a felakasztott testet, azt pedig csak Patak tudja szóra bírni -, amikor kint kigyulladtak a reflektorok. Éles fényük betűzött a nappaliba is. A díszkivilágítás mindössze fél percig tartott, aztán ismét sötét lett. Simon körbenézett, de senki nem rezzent, mintha ez mindennapos dolognak számítana errefelé.

Annak számított.

 

Balatonalmádi, Sári villa, hajnali három óra harminc perc

- Ki maga?

Simon Barnabás végignézett a magas, éles vonású nőn. Rebecca Scott alig érkezett meg, máris átvette az irányítást. A szigorú nő parancsai angolul záporoztak, és mielőtt Simon feleszmélhetett volna, kollégáit kiutasították a villából. Ő azonban nem tágított. Egyrészt, a végére akart járni ennek az érdekes esetnek, másrészt szimpatikus volt neki a spártai MI6 ügynöknő. Mielőtt összekaparhatott volna egy értelmes választ angolul, megjelent Igor.

- Mr. Szmirnov, Rebecca Scott, MI6.

Simon kicsit sértve érezte magát, hiszen felé a bemutatkozás elmaradt. Igor kurtán biccentett.

- A vendégeket értesítették már?

Simon felkapta a fejét. Tehát vannak vendégek. Eddig azt hitte, Szmirnov miatt száll ki az MI6, de most felébredt benne a gyanú. Nem szokták csak úgy ugráltatni a brit titkosszolgálatot.

- Nem – felelte tömören Igor angolul, ez a nyelv jobban ment neki, mint a magyar. – Zaid felvilágosítja… Töri az angolt, nézze el neki. Feltételezem, ön sem tud oroszul – azzal Igor hátat fordított, lezártnak tekintette a beszélgetést.

Rebecca Scott tényleg nem beszélt oroszul, csak franciául, németül, spanyolul és tökéletesen perzsául, ennek ellenére nem hagyta magát.

- Mr. Szmirnov, haladéktalanul tájékoztatnunk kell a vendégeket. Egy diplomáciai botrány esetén…

Igor megtorpant, de nem fordult meg. Egész testtartásából áradt a fojtott harag. Simon kicsit hátrébb is lépett, biztos, ami biztos.

- A diplomácia az én asztalom. Csak tegye a dolgát. Utána én majd mindent elintézek.

Rebecca Scott lenyelte csípős válaszát. Fagyos tekintete megint a mögötte toporgó Simonra tévedt.

- Ki a fene maga?!

- Barnabás Simon – felelte helyette Igor. – Együtt fognak dolgozni az ügyön. Ő ugyanis magával ellentétben már csinált is valamit…

Rebecca Scott úgy mérte végig Simont, mintha a cipőjén lévő piszokról lenne szó. Épp meg akarta kérdezni, miért nem Kovács Pétert osztják mellé társnak, annak örült is volna, de Igor megelőzte.

- Petya más feladatot kapott. Alekszejre vigyáz. Ha kérdése van, Zaidhoz forduljon.

 

Balatonalmádi, Sári villa, hajnali három óra ötven perc

Simon Barnabás és Rebecca Scott a villa szalonjában állította fel a központot, pontosabban az MI6 ügynök berendezett mindent, Simon pedig nézte. Közben a brit titkosszolgálat orvosa is megvizsgálta a holttestet, és – meglepő – ugyanarra a következtetésre jutott, mint Patak Elemér. Szerencsére a profik is elhallgatták egyelőre a gyilkosság tényét. Rebecca Scott felvette a kapcsolatot az Interpollal, ezt Simon a hívásaiból hámozta ki. Egész jól beszélt angolul hála a sok kéttannyelvűs diáklánynak, akikkel a gimnáziumban kavart. Részegen ezek a csajok akaratlanul is angolra váltottak.

Rebecca Scott eltette mobilját és Simonhoz fordult. Hosszan nézte, mintha azt mérlegelné, bízhat-e benne. Végül arra jutott, nincs más választása.

- Tudja, milyen rendezvény lesz hétfőn Budapesten?

Simon a homlokát ráncolta. Igen, talán olvasott valamit az újságban. Rebecca Scott gyorsan összefoglalta neki: ENSZ, iráni követek.

- Ami ezen a hétvégén a Sári villában történik, az valójában soha nem történik meg. Érti? Óriásit hibáztak a biztonságiak, amiért hagyták, hogy egy civil bejelentést tegyen. A külvilág számára itt most nincsen senki. Fogalma sincs, mibe tenyerelt…

- És maga tudja?

Rebecca Scott idegesen kifújta a levegőt.

- Csak azt tudom, hogy speciális vendégek vannak itt ma este, akik fontos ügyről tárgyalnak.

- Tehát valakik tárgyalnak valamiről, és közben az egyik valaki megöli Tünde Szmirnovot.

- A diplomáciai gyilkosságok sosem tiszták… Valószínűleg a tárgyalásokat akarták ellehetetleníteni. Ha sikerült, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek a nemzetközi kapcsolatokra.

Simon Barnabás gondolkodott egy kicsit – szokott.

- Mi van, ha nem diplomáciai gyilkosság? Mi van, ha egy tipikus gyilkosság? Szokványos indítékkal. Szerelemféltés, féltékenység, irigység, pénz.

Rebecca Scott megalázó pillantásban részesítette. Simon kishal volt egy bálnákkal teli akváriumban.

- A nyakamat teszem rá, hogy diplomáciai gyilkosság történt. Teljesen egyértelmű.

- Állom – nyújtotta ki a jobbját Simon. – Ha nekem lesz igazam, és semmi köze Tünde halálának ehhez a szupertitkos marhasághoz, akkor eljön velem vacsorázni.

Rebecca Scott a szemét forgatta, de az apró mosoly a szája sarkában elárulta, tetszik neki a játék. És ez Simonnak elég volt.

- Rendben.

Kezet fogtak, a fogadás állt.

 

Balatonalmádi, Sári villa, hajnali négy óra

Már világosodott, amikor Zaid belépett a szalonba. A korai óra ellenére cseppet sem tűnt kimerültnek, Simon Barnabásban azt a benyomást keltette, hogy talán sosem alszik. Tökéletesen érzelemmentes maszkot viselt – álarc volt ez csupán, a szeme elárulta. A terrorista küllemű biztonsági főnök, mint kiderült, iraki. Legalábbis ezt állította. Az igazi nevét nem volt hajlandó elárulni, diplomáciai védelem alatt állt. Tünde szerződtette hat hónapja. Nem, nem tudja, miért tehette. Ötlete sincs. Rebecca Scott beavatta. Gyilkosság. Zaid egy pillanatra kiesett a szerepéből, de hamar visszatalált. Nem, ez cseppet sem lepi meg…

A férfi kemény volt, mint a kő.

- És erről tudott? – azzal Simon meglebegtette a zacskózott parókát Zaid orra előtt.

Az iraki biztonsági főnök arca egy pillanatra megrándult, későn kapott észbe. Rebecca Scott egyszerre lecsapott.

- Kifejtené?

Zaid először Simonra nézett, majd a nőre. Nem volt egy beszédes típus.

- A szülés után festette át. A vörös tönkretette a haját. Igornak nem akarta elmondani.

- És az eredeti hajszíne a fekete?

- Nem. Szőkésbarna. Tegnap festette be.

Ennyi. Többet nem árult el. De Simon legalább megtudta, mi színezte sötétre az áldozat ujjait. Hajfesték.

- Zaid, szükségünk van a vendégek listájára. Van esetleg egy dokumentum, amiben megtaláljuk a részleteket?

Most az MI6 ügynök kapott egy lesajnáló pillantást. Zaid lassan karba fonta a kezét, várt, kinek esik le előbb. Az almádi nyomozó bizonyult gyorsabbnak.

- Semmilyen írásos anyag nincs a találkozóról – puhatolózott, mire Zaid bólintott.

- Minden itt van – mutatott a saját fejére, és beszélni kezdett, Rebecca Scott pedig a laptopja elé vetette magát, hogy azonnal háttéranyagokat kérjen le.

Maurice Perrier, francia ENSZ nagykövet. Hivatalos a hétfői rendezvényre. Soha nem találkozott még Tündével, ez egészen biztos. Miért? Mert tegnap eleresztett egy számára humoros, amúgy sértő megjegyzést a feleség koráról. Igor babájának nevezte. A tegnapi partin – Zaid eseménynek nevezte – nem viselkedett furcsán. Nem, nincsenek felvételek, mégis mit gondolnak?! Személyzetet sem szerződtettek a hétvégére. A magyar pedig ne jegyzeteljen, mert minden, ami elhangzik, az szigorúan bizalmas.

Samantha McMurphy az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Igen, jól hallották. A hölgy hivatalosan nem érkezett Magyarországra, és nem meghívottja a hétfői ENSZ konferenciának – diplomáciai létkérdés, hogy titokban maradjon az ittléte. Ha mégis kiszivárog, akkor Simon és kollégái elkezdhetik tervezni az új életüket valahol Szibériában. (A magyar nyomozónak külön fájt, hogy az MI6 csapatot nem említette velük egy lapon.) Talán ha életében egyszer találkozott Tündével. Vigyázzanak vele, McMurphy profi. Minden téren. Az ügy kényes – ezt ne feledjék.

Hajnal Tamás magyar külügyminiszter. A maga külügyminisztere. Igorral régóta ismerik egymást, különben nem lenne itt. Nagy játékos a fickó – ügyes politikus, és borzasztó arrogáns. Semmi köze az ügyhöz, tizenegy óra óta nem hagyta el a szobáját, hölgytársasága akadt – így értette Simon, a „dugta a prostiját” megfogalmazást kicsit erősnek tartotta, és azonnal tudta, ez nem igaz, hacsak Kittyn – y-nal – kívül nincs másik örömlány a villában.

Chow Yang nyugalmazott tábornok Kínából. Még nem döntötte el, hogy ott lesz-e a hétfői konferencián. Nem sokra mennek vele, nem beszél angolul, csak kínaiul, igaz, ez nem tartja vissza a hosszú eszmefuttatásoktól. Mit keres akkor itt? A látáshoz nem kell közös nyelv. Az éjjel Igorral hosszan tárgyaltak. Bizony, Mr. Szmirnov remekül tud kínaiul.

Donovan Edwards, a brit miniszterelnök személyi titkára. De ő már nincs itt, ráadásul egyedül érkezett, semmi védelem. Tegnap éjfél körül távozott. Nem indokolta meg, semmi nem kötelezte rá. Igaz, nem jelezte előre, hogy nem marad egész hétvégén, de hát nem is őt várták, hanem a miniszterelnököt, de ő nem tudott jelen lenni. Állítólag elpusztult a spánielje – az MI6 majd feltöri a kódot, ha akarja.

Az utolsó két vendéget illetően… Mielőtt Zaid folytatta volna, az ablakokhoz lépett, megnézte, rendesen be vannak-e zárva. Majd egy határozott mozdulattal lecsukta Rebecca Scott laptopját, és kérte, hogy vegyék ki a SIM kártyákat a telefonjaikból. Az összesből. Simon Barnabás nem értette. Eddig talán nem elég nagy nevet dobott be Zaid? Így is összeszorult a torka, ha belegondolt, milyen válogatott társaság gyűlt össze ezen a hétvégén Balatonalmádiban. Egy diplomáciailag nulla kisvárosban. Kik vannak még hátra?

Labibah és Kayvan Awad. Az iráni követek. Azok a követek. Miattuk a fokozott védelem. Miattuk választották a Sári villát – tökéletesen biztosítható terep. Miattuk akadozik két napja az internet a környéken. Miattuk gyakorlatoznak újra helikopterek a szentkirályszabadjai reptéren. A személyi védelem tagjai is onnan dolgoznak, az iráni követek miatt nem engedték őket a birtokra – csak Igor emberei, a leszerelt idegenlégiósok maradhattak. És ezért különösen ijesztő Tünde halála. Ez egy megtervezett, hidegvérű akció a hétfői ENSZ ülés szabotálása érdekében.

Rebecca Scott „én megmondtam” pillantást küldött Simon felé, aki inkább észre sem vette. De ki akarta volna szabotálni a titkos tárgyalást? Melyik ország képviselője?

Zaid halkabbra vette a hangját. Senki nem ment ki a villából és senki nem jött be éjfél és két óra között. Na és Kitty? Aki hívta a rendőrséget? Zaid tekintete dühösen megvillant. Az magánügy. A hölgy diplomáciai szolgálatot teljesített, nem érdemes zaklatni, mert a rendőrök járnának rosszabbul. Már, ha értik, mire gondol. A nappalihoz legközelebb Kovács Péter tartózkodott, de nem mozdult el az őrhelyéről, csak egészkor – mindig ilyenkor jár körbe. Ő fedezte fel a holtestet kevéssel kettő után. Nem nézte az óráját, mert enyhe sokkot kapott. Tehát valaki bentről végzett Tündével. Ez a következtetés elég nyomasztó.

Ideje kihallgatni a vendégeket. Akár akarják, akár nem.

 

Nagy-Britannia, Chequers, hajnali három óra harminc perc

A brit miniszterelnök négy éves cocker spánielje, Galahad köszönte szépen, teljesen jól volt. A gazdájáról azonban nem lehetett elmondani ugyanezt. Az ötvenedik születésnapjára pocakot eresztő államférfi vidéki kúriájának teraszán állt, szivarozott. Fekete, kulcsra zárható táska hevert mellette az antik asztalkán „Prime Minister” felirattal – a vörös a publikus államtitkoknak volt fenntartva, a fekete pedig a saját kezébe szólóknak.

A brit miniszterelnök gondterhelten pillantott a táskára. Egyszer olvasta el a csak neki szóló jelentést, de bőven elég volt.

Galambot küldött a macskák közé.

 

Balatonalmádi, Sári villa, hajnali négy óra negyvenöt perc

- Válthatnánk pár szót? Négyszemközt.

Rebecca Scott bólintott, intett Simonnak, hogy kövesse. Igor dolgozószobájába húzódtak be, az MI6 ügynök gondosan becsukta az ajtót. Simon nem kis döbbenetére kibújt a zakójából.

- Zaid mikrofont rejtett a zsebébe, amikor bemutatkozott – közölte tárgyilagosan. – Maga is vetkőzzön.

Simon levette farmerdzsekijét, és a női szvetter mellé hajította körülbelül fél méterre tőlük.

- Zsebkendőmikrofonok – magyarázta Rebecca Scott. – Kicsi a hatósugaruk. És nem lenne ajánlatos, ha látványosan megválnánk tőlük.

Simon felfogta. Egy nemzetközi bomba gyújtózsinórját adták a kezükbe, nem élhetnek vissza a bizalommal.

- Nos?

Az almádi nyomozó összeszedte a gondolatait.

- Észrevette, milyen különös az arca ennek a Zaidnak?

Rebecca Scott elnézően mosolygott.

- Valószínűleg egy iraki specialista, aki embereket kínzott, bombákat szerelt össze vagy szét, és ötszáz méterről eltalálja a mozgó célpontot…

- Nem erre céloztam.

Simon kinézett az ablakon. A nap épp ekkor bukkant fel az ég alján. Kellemes időt jósoltak szombatra.

- Mintha rejtegetne valamit. Érzelmi síkon – bökte ki végül. – Ahogy a parókára reagált… Ez jelent valamit. És szerintem a prostiról sem mondott igazat. Meg Hajnal Tamásról sem. Ha ő valóban Kittyvel volt az éjjel, akkor a lány hogyan jutott ki észrevétlenül? És miért zokogta bele az ügyeletes tiszt fülébe, hogy „Úristen, ez akár én is lehettem volna?”?!

- Hallani akarom azt a beszélgetést!

Simon megmutatta. Rebecca Scottnak egyet kellett értenie vele. Ez így nem stimmelt.

- Hajnal Tamás tehát az első gyanúsított. Az alibije legalábbis sántít – foglalta össze az MI6 ügynök. – És mit gondol Donovan Edwardsról?

- A túl hamar távozó brit személyi titkárról? Hogy volt rá lehetősége. Mi másért lépett volna le?

- Megpróbálom elcsípni. De Zaid szerint ő éjfélkor ment el, a gyilkosság viszont hajnali kettő körül történt.

- Nem feltétlenül. Kitty hajnali kettőkor riasztotta rendőrséget. A gyilkosság történhetett előbb is.

- Nem sokkal. Zaid azt mondta, hogy minden tíz percben elsétált egy őr a nappali előtt, mindig más. Egy ötven és kettő körül kellett megölnie a tettesnek Tündét.

- Nem biztos – vetette ellen megint Simon. – Először meg kellett ölnie, aztán felkötnie. Mi van, ha két őrjárat alatt történt? Tünde teste kicsi, a lépcsőn is elbújhatott vele. Hiszen sötét volt, csak az utcai lámpák világítottak be.

Rebecca Scott bólintott. Már most felfordult a gyomra ettől az ügytől. Utálta kibogozni a nemzetközi csomókat. Itt ráadásul egyszerre ütközött védelempolitikai, biztonsági, diplomáciai és protokolli korlátokba. Hogy levezesse a feszültséget, gúnyosan megjegyezte:

- És, nyomozó úr, mit gondol, ki gyilkolta meg szerelemféltésből, féltékenységből, irigységből vagy a pénzéért Tünde Szmirnovot? A francia ENSZ nagykövet? Az Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági tanácsadója? A nyugalmazott kínai tábornok, aki csak az anyanyelvét beszéli? Esetleg a maga külügyminisztere? Vagy a brit miniszterelnök személyi titkára? Kihagytam valakit, nyomozó úr?

- Tulajdonképpen igen.

Simon az ösztöneire hallgatott, és azok még mindig azt súgták, hogy semmi köze a diplomáciának ehhez a gyilkossághoz. Az indíték máshol rejtőzik, ezért nem is vette fel a sértést.

- Mit szólna a férjhez? Vagy a maga Kovács Péteréhez? Zaidról nem is beszélve.

Rebecca Scott felhúzta a fél szemöldökét.

- Emlékeztetném: fogalma sincs, mibe tenyerelt.

Ennyit fűzött hozzá, nem többet. Visszabújt zakójába, lezártnak tekintette a beszélgetést. Simonnak azonban volt még egy megjegyzése.

- Mr. Szmirnovval kell kezdenünk, aztán sorban jöjjenek a többiek, és a végén vele fejezzük be. Egyetért?

Egyetértett.

- Egy óra múlva.

- Kizárt dolog. Nincs vesztegetni való időnk.

- Nekem van. Fel akarok készülni a kihallgatásokra. Ráadásul addigra talán az orvosok is szolgálnak hasznos információval. Maga meg elkezdhetné megcsípni Donovan Edwardsot, mondjuk, mielőtt elhagyja az országot, ha nem tette már meg rég.

 

Valahol a Balatonnál, hajnali öt óra

Kitty – y-nal – az árokban hevert, feje furcsa szögben állt. Swarovski köves cipőjét és táskáját elvették, ruháját szétszórták körülötte. Meztelenül, benzinnel lelocsolva dobták ki az út mellett.

A napszemüveges férfi még egyszer ellenőrizte, nem hagyott-e nyomot, majd fekete, oroszlános öngyújtójával meggyújtotta a testet.

Ez meg az ő ajánlatában szerepelt.

 

VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK

1 Minden rendben?

2 Mi van?